Ma farsangnak vízkereszttől (január első vasárnapjától) nagyböjt kezdetéig (hamvazószerdáig) tartó időszakot nevezzük. A tél közepén kezdődő vidámságokkal nemcsak a hideget próbáljuk elűzni, illetve a növekvő nappalokat megünnepelni, hanem az adventi böjti, csendes vigasságoktól mentes heteket cseréljük fel a hangos szórakozásokkal. Érdekes, hogy a német Fasching szóból eredő farsangunk épp úgy húsnélküliséget jelent, mint az olasz Carne vale (magyarul karnevál): hús, Isten veled! Mindkét elnevezés a húsvét előtti 40 napos böjti időszak kezdetére utal. Magyarországon német és olasz hatásra Mátyás király idejében kezdődtek el az álarcos mulatságok. Ezek az álcás bolondozások annyira népszerűek lettek, hogy Bethlen Gábor halála után özvegye, Brandenburgi Katalin ingóságai között három nagy láda "maskara köntöst" is leltárba vettek. Karácsonyi és húsvéti ünnepkör közti idő nemcsak a vigasságok ideje, hanem a párválasztásoké, sőt a lakodalmaké is volt. A tavaszvarázslásban, a természet újjászületésének éltetésében ősi, kultikus, a római Saturáliákból származó elemek élnek tovább. Koronként és népenként más-más szokás terjedt el. Az álarcos felvonulások, máglyagyújtások inkább "farsangfarkára" tolódtak, viszont a bálozás az egész farsangot végigkíséri. Természetesen itt is megfigyelhető bizonyos fejlődés: a mindenkit érintő utcai mulatságokat felváltották a speciális bálok. Külön-külön volt foglalkozásoknak (céhbálok), gyermekeknek, párosaknak és egyedülállóknak, de volt csak nőknek (macskabál) és a csak férfiaknak, zártkörű és nyilvános, bőségtálas és batyus, stb. Vigasságok farsang legvégén, húshagyókedden érték (érik) el a csúcspontot, melyet a szigorú böjti napú hamvazószerda, majd a nagyböjt követ. Még ma is több helyen, főleg falun, megtartják a bőség (zabáló) csütörtököt, farsang utolsó csütörtökét. Ilyenkor disznóvágás történik, tésztákat sütnek, így készülve a több hetes mulatozást lezáró pár napra, farsangfarkára. Mivel a húsvét a hold állását követve minden évben más napra esik, ezért a farsang hossza is évenként változik. Gonoszűzés, termésvarázslás, téltemetés mára már elmaradt, de a régi farsangi ételek megmaradtak: disznóhús, káposzta és a fánk. Ezek közül a fánk a legfontosabb, melyet azért ettek, hogy a termés is úgy dagadjon, mint a fánk tésztája. Maskarás vigasságok rendezésében Velence, Róma, Párizs, Bécs, Madrid a leghíresebb. Nálunk farsang utolsó vasárnapján (farsangvasárnapon) tartott mohácsi busójárás a legismertebb télvégi látványosság. Ekkor 30-40 ezer ember jön össze, természetesen ezt az ünnepet Mohács lakossága és a város önkormányzat is kiemelkedő eseményként kezeli, az idei költségvetésük már meghaladja a 6 millió forintot. Ebbe a sorba illeszkedik a városunkban is rendszeressé váló télbúcsúztató, maskarások, mutatványosok felvonulásával. Talán az időpont kiválasztás nem mindig szerencsés, mert bele-belecsúszik a nagyböjtbe. Karácsonyi ünnepkör mellett a leggazdagabb hagyományokkal rendelkező farsangot éljük, éljünk is vele, jó bálozást, jó mulatozást! Dr. Horváth György

<<< Vissza