<<< Vissza

Az elvetett kocka vasárnapja

2006. január 20.

 
Alea iacta est! A kocka el van vetve!

Most már tudjuk, mikor gyakorolhatja újra magyar népünk jogát ahhoz, hogy maga döntse el: kikre bízza a következő négy esztendőt. Beindulnak a nagy találgatások. Sokan - velem együtt - félve-remélve kérdezzük: mire lesz képes 1989 után 17 évvel a magyar nép szelleme? Az erkölcsnek, a józanságnak, a tisztességnek lesz-e ereje kordában tartani a pártpolitikai indulatokat? Sikerülni fog-e a magyar választóknak kibekkelni a pártpolitikai manipulációs támadásait?

Mi felé közeledünk? Egy nagy, kegyelmi pillanat felé, melyen még Európa is el fog csodálkozni? Vagy ítéletes évek következnek, keserve tanuló évek, hogy végre belássuk: nincs bűn bűnhődés nélkül, s rossz fáról nem lehet jó gyümölcsöt szüretelni?

Én magam is nagy izgalommal figyelem: mire lesznek képesek az egyházak? Tudják-e a haza javára bevetni azokat a keresztény erkölcsi értékeket, melyek segítségével hasznára lehetünk főleg azoknak a társadalmi rétegeknek, melyekkel mostohán bánt el az ún. szabadságra-ébredés? Egyáltalán a hívő keresztények, hogy fogják a szavazáskor kötelezőnek érezni a prófétai tételt: "az evangélium a szegényeké?"

Tehát van miért izgulni! Hívőnek és nem hívő jó embernek minden oka megvan arra, hogy szót fogadjon Petőfi intelmének: "Emberségünkből álljon fönn hazánk!" Mert maga az irgalmas Isten is úgy indította be megváltó könyörületét, hogy emberré lett.

Néhány nappal ezelőtt kerültek szemem elé Zakariás zsidó próféta híres szavai, melyeket 1989. október 22-én, az akkori kegyelmi idők reményteli vasárnapján olvastam fel a Szent Anna-templomban. E szavakkal szeretném napjainkban is megtisztelni azokat, kiknek füle van a hallásra és szíve az értésre 2006 tavaszán.

Íme: "...Ezt mondja az Úr, ...elhatároztam ezekben a napokban, hogy jót teszek Juda és Jeruzsálem házával. Ne féljetek! Ezeket kell azonban megtartanotok: Igazat mondjatok egymásnak, hűséggel és békével szolgáltassatok igazságot kapuitokban. És egyiktek se gondoljon rosszat szívében felebarátja ellen, se ne szeressétek a hamis esküt, mert mindez olyan dolog, amit gyűlölök." (Zakariás 8, 15-17)

Arról van tehát szó 2006 tavaszán, hogy a magyar nép - önmaga hibáin felülkerekedve - megengedi-e a történelem Urának, hogy jót tegyen Magyarországgal? Más szóval: tele tudjuk-e népesíteni a Parlament padsorait jó emberekkel? Akikre még nézni is jó?

Adja Isten, hogy 2006 májusában elmondhassuk egymásnak és a világnak Petőfivel: "...nem esett le csillaga" magyar hazánknak.

Vági László


<<< Vissza