|
 Balról-jobbra
Török Gábor, Török Zoltán, Tóth Fruzsina, Kálmánné Szabó Erzsébet, Gránicz
Nikoletta, Balogh Brigitta, Török Zsolt. (Fotó: Böbe)
A Szivárvány Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 53 fős csoportja élményekben
gazdag három napot tölthetett a Szerbia-montenegrói Apatinban. A találkozó
az ott működő testvériskola meghívására jött létre. Egy olyan zeneiskola
meghívására, melyet a Szerbia-montenegrói oktatási kormányzat az ország
154 zeneiskolája között a harmadik legjobbnak minősített.
- A magas oktatási színvonalról ott tartózkodásunk alatt meggyőződhettünk
- mondja Kálmánné Szabó Erzsébet igazgatónő. Értékes, nagy sikerű koncertet
hallhattunk az ottani diákok és tanáraik előadásában. Két alkalommal kulturális
programon vehettünk részt, megcsodálhattuk néptáncukat, szép ruhaviseletüket.
Tanúi lehettünk annak, mennyire fontos az identitásuk, a magyarságuk őrzése.
Ezért sokat kívánnak tenni. Ott még van összetartás, közösségi élet. Gyönyörű
viseletük van. A legkisebb gyerek is ismeri a népi kultúrát. A tanulóinknak
is volt lehetőségük a bemutatkozásra, a néptánccsoport színvonalas műsort
adott, bemutatkoztak citerásaink, egy délután kézműves bemutatót tartottunk.
De hallgassuk meg a gyerekeket is. A Kosztás Tóth Fruzsina, aki kézművességet
tanul, elmondja, jó volt a családoknál, ahol elhelyezték őket, és tetszett
neki a szép iskola. Aztán, hogy diszkóban is jártak, és az is kellemes
időtöltés volt. Török Gábor a Damjanich János iskolából először arról
mesél, hogy tánc közben Nikinek váratlanul kibomlott a haja, és a cipője
is leesett. Ádám meg beesett a kerítésbe. (Nagy nevetés a gyerekek között.)
Ilyesmi dolgok persze hogy megtörténhetnek, de nemcsak a "balesetekre"
kell emlékezni. Megnézték a Ludas Matyit, és neki nagyon tetszett az előadás.
A rajzszakos Balogh Brigittának a Klauzál Gábor iskolából nagy élményt
jelentett, hogy családoknál helyezték el őket, sőt barátságot kötött egy
ottani lánnyal, Orsival, akivel tartani fogják a kapcsolatot. Megkapta
tőle a címét, telefonszámát, leveleznek majd egymással.
Török Zoltán a Damjanich János iskolából néptáncot tanul. Neki minden
tetszett, amit láttak, amiben részt vettek a szomszéd országban. Különösen
a diszkóra emlékszik vissza szívesen. Iskolatársa, Gránicz Nikoletta a
művészeti iskolát dicséri. Sokat és kedvére tanulhat ott. Imádja a néptáncot.
Török Zsoltnak (ugyancsak a Damjanichból) kissé furcsa volt az például,
hogy ott másképp beszéltek az emberek. Néhány szót meg is tanult szerbül.
Ami különösen tetszett neki, hogy nagyon szép helyeken jártak. Mindvégig
szoros volt a program.
A szülők? Nekik megmaradt az izgalom. Vigyáztak a gyerekekre, segítették
a nevelők munkáját.
- Ez volt az első lépés, viszont szeretnénk jövőre fogadni az apatini
csoportot. Megállapodtunk abban, hogy kölcsönösen képzőművészeti kiállításokat
tartunk. Pedagógus továbbképzést szervezünk, és reméljük, az oktatás mellett
más egyébben is nyílik lehetőség az együttműködésre. Programjaink egy
részén jelen volt a vajdasági ifjúsági és sportminiszter helyettese. Az
apatini polgármester fogadást rendezett tiszteletünkre. Ők a művészeti
oktatás terén most azokat a lépéseket próbálják megtenni, amit mi itt
már megtettünk, hiszen a magyar oktatásügy az elmúlt tíz évben már végigjárta
ezt az utat. Náluk a művészeti oktatás a hagyományos zenei oktatást jelenti.
A következő években más művészeti ágakat is be szeretnének vezetni az
alapfokú művészeti oktatásba. Tapasztalatainkat át tudjuk, és fogjuk adni.
Lovas József
|
