"Hallgatni orgonák búgását, Síri harangok mély zúgását." Nekünk csak szomorú ünnepeink vannak vagy mi, magyarok csak szomorkodva tudunk ünnepelni. Mondom ezt pont most, amikor a temetőket járjuk, s elhunyt hozzátartozóinkra, ismerőseinkre gondolunk. Pedig a halottaink miatt nem kellene búslakodnunk, hiszen aki azt gondolja, hogy a földi léttel minden befejeződött, annak azért, akik viszont abban hisznek, hogy a halállal csak a test pusztul el, de a lélek nem, azoknak épp ezért nem kellene szomorkodni. "Tagadni múltat, mellet verve, Megbabonázva, térdepelve." Ahogy a temetéseken, úgy ezekben a napokban is voltaképpen magunkat siratjuk, nekünk fáj, hogy szerettünk eltávozott és utána egy űr maradt a szívünkben. Ahhoz, hogy ez a seb begyógyuljon hosszabb-rövidebb időnek kell eltelni, hogy fel tudjuk dolgozni a gyászt. A gyászt, mely hozzátartozik az életünkhöz, hiába próbálunk, nem sikerül elmenekülni előle. "Remegve, bújva, lesve, lopva Nézni egy idegen halottra." Élet és halál, evilág és túlvilág kérdésének elemzéséhez segít, ha el-eljárunk a temetőbe, s nemcsak most, amikor "úgy illik". Utóbbi évek szép hagyománya, hogy november elején, Mindenszentekkor (mely végre nálunk is ünnepnap) összejönnek a rokonok és közösen a gyerekekkel együtt mennek ki a temetőkbe, sírokat díszíteni, rendbe tenni. Ha ebben a szép szokásban nőnek fel a gyerekek, sokkal könnyebben tudják feldolgozni egy-egy rokon, ismerős elvesztését és a veszteség okozta fájdalom is gyorsabban és természetes módon gyógyul be náluk. "Zörgő árnyakkal harcra kelni, Fojtott zsolozsmát énekelni." Sajnos elég sok sír van, melyet alig vagy egyáltalán nem gondoznak. Egyre több helyen terjed, hogy a gondozatlan sírokat a szomszédok rendbe teszik, sőt egy-egy kúszó örökzöldet odaültetnek, így pár év múlva "gondozottá" válik. Higgyük el, hogy a mi sírunk is akkor mutat szépen, ha a környéke is rendben van. Most virágpompában látható temetőket a tél eleji fagyok gyorsan lekopaszítják. Ajánlatos tehát még a komolyabb fagyok beállta előtt ismét kilátogatni a temetőbe és az elpusztult virágokat összeszedni, a virágtartókat vízteleníteni, így megvédhetjük a szétfagyástól." "Megbánni, mindent. Törve, gyónva. Borulni rá egy koporsóra." Hagyományőrző falvainkban, különösen Erdélyben ilyenkor világítani mennek ki a temetőkbe. Pislákoló gyertya és mécses fénye a lélek szimbóluma. A megbocsátó, kiengesztelő, szeretettel teli léleké, amely képes minden sérelmen túltenni magát és mindig új bizalommal fordulni mások felé. Legyen a mostani hosszú hétvégénk az emlékezés mellett a megbocsátás, a kiengesztelődés ideje is, hogy ami eddig kanyargós és göröngyös volt, legyen egyenes és sima. S, mert bár most a temetőket járjuk, mégis az élőkkel van igazából teendőnk. "Testamentumot, szörnyűt, írni És sírni, sírni, sírni, sírni." Dr. Horváth György

<<< Vissza