Jó volt hallani a híradásokból, hogy méltóságteljesen ünnepelte az ország 1956. október 23-át, meg 1989. október 23-át is. Bizonyára sokan felemelőnek érezték a hivatalos Magyarország egyperces csendjét ott az operaházi ünnepségen. Két lábon állt a tisztesség. Szép volt. Így aztán megnyugtató hangulatban indulhat el a nagy proceszszió a temetők felé, és nagyon sokan úgy gyújthatjuk meg a gyertyákat szeretteink sírján, hogy elmondhatjuk: jó dolog az emlékezés, meg az is jó, hogy halottainknak lesz néhány "szabatos szava" hozzánk, hogy József Attilát idézzem. Én a magam részéről egyre közelebbről hallom a szót, mely tényleg nagyon szabatos és vitathatatlan: "Mi vagyunk többen!" Igen, ők vannak többen! És ha nagyon kétszer-kettő, négynek tartjuk az ő semmivé válásukat, akkor nagyon nagy az a semmi, ami felé mi is tartunk. Így aztán felriadhat bennünk néhány órára az a szó, hogy "hátha!" Hátha nem egészen semmi az ő nagy semmijük! Hátha nem csak az anyagra érvényes a megmaradás elve, hanem például a szeretetre is! Hátha van a szeretetnek örökké valósága! Hátha igazat mondott a nagy latin költő, Horatius, mikor azt írta: "Non omnis moriar!" Azaz, nem halok meg egészen! Hátha ez nagyon érvényes a szeretetre: a szeretet nagy, hősi gesztusaira, de a legegyszerűbb szolgálatára is? Hátha oda túl is - a tér és az idő keretein túl is - folytatódik a szeretet szelíd harca a gyűlölet és a gonoszság minden fajtája ellen. Halottak napján, a Mindenszentek ünnepének hangulatában érdemes kipróbálni azt a látást, mely úgy szemlélheti meghalt szeretteink túlvilági létét, mint ahogy szemléljük szép estéken a ragyogó csillagokat: a fényeseket és a kevésbé fényeseket is. Netán, különösen az idősebbek, már el is kezdhetik a hozzájuk való igazodást! Mert sokan közülünk elmondhatják József Attilával: "Közeledik az én időm." Halottaink sürgetnek is bennünket: siessünk! Aki hívőnek tartja magát, mondjon el minden elmondhatót a hit hőseiről, például a nagy reformátorokról, akik múltban és jelenben igyekeznek helyreállítani a hit becsületét. Akik meg hazafinak érzik magukat, azok intsenek csendre minden gyűlölködő szót, mert túl sok fiatal halt meg 1956-ban a szabadságért, anélkül, hogy tudta volna, mi az igazán. Vagyis ezekben a ránk következő ünnepi napokban ne csak gyertyára és virágra költsük a pénzt, hanem arra is, hogy hagyjuk abba igazodásainkat a pénz és hatalom uraihoz, és - ha csak rövid időre is - halottainkat vesszük komolyan, ők ragyogjanak gondolataink égboltozatán, és így fogadjunk szót újra József Attilának, hogy elmondhassuk vele: 2005 november elején "minden szervem óra, / mely csillagokhoz igazítva jár." Vagyis: próbáljuk ki halottainkat! Őket is! Vági László

<<< Vissza