Október 6-án, a nemzeti gyásznapon a városban több helyen is megemlékeztek az 1849-ben ezen a napon mártírhalált halt aradi vértanúkról. Hagyományt követve a Damjanich János és a Deák Ferenc általános iskola közös ünnepséget szervezett az 1848-49-es szabadságharc hőseire emlékezve, mivel a két intézmény névadói szorosan kötődnek az eseményekhez. A Damjanich-iskolában Varga Sándorné, az intézmény igazgatója ünnepi beszédében arra a kérdésre kereste a választ, ki is volt az a tizenhárom tábornok, akik a szabadságharc elbukása, a világosi fegyverletétel után mártírhalált haltak az aradi várban. Hősök voltak ők, akik a magyar nemzet ügyéért adták az életüket. Példájuk erőt adhat ahhoz, hogy érdemes szilárdnak lenni a jóban. A Damjanich János Tagiskola diákjaiból összeállt alkalmi irodalmi csoport műsorában az aradi vértanúk mellett megemlékeztek a Pesten kivégzett Batthyány Lajosról, az első felelős és független magyar kormány miniszterelnökéről is. Az iskolában a nyolc évvel ezelőtt kialakított '48-as emlékhelyen koszorút helyezett el Szűcs Lajos alpolgármester és Farkas Sándor országgyűlési képviselő, a Fidesz-MPP, majd az MSZP részéről képviselő-testületi tagok, valamint az iskola vezetősége. * * * A Szentesi Polgári Körök a Kossuth téren tartott megemlékezést október 6-án este. A közösen elénekelt Himnuszt követően Karikó-Tóth Tibor, a képviselő-testület tagja beszélt a hallgatóságnak a brutális kegyetlenséggel eltiport vértanúkról és Batthyányról, de emlékeztetett: ne felejtsük el a névtelen hősöket sem. Hercegben és napszámosban, tábornokban és honvédban egy volt a közös: készek voltak életüket áldozni egy eszméért. Felidézte a kivégzésre ítélt tizenhárom tiszt utolsó estéjét, akik még amnesztiában reménykedtek, helyette Haynau végzése érkezett. Az ítéletet büszkeséggel viselték. Áldott az az ország, melynek tábornokai és első felelős miniszterelnöke ilyen példával jártak elől. Példájuk örök reményt, igazságosságot és erényt ad az utókornak, zárta gondolatait a képviselő. A Szózat eléneklése után mécsesek, gyertyák gyúltak, s kerültek Horváth Mihály szobrának talapzatára. D. J.

<<< Vissza