Egy hetilapban olvasom a következőket: "A 6-os villamosra a végállomáson felszáll egy harminc év körüli férfi. Leül és felteszi a lábát a szemközti ülésre, majd előveszi a mobilját, és mintha más nem is lenne a villamoson, tíz percig üvöltve ad utasításokat valakinek. Beszéd közben vessző helyett is szitkozódó szavakkal él, Isten nevét is káromkodásra használva." Ebből és hasonló jelenségekből a cikkíró azt a következtetést vonja le, hogy "erkölcs nélkül nincs emberi közösség." A minap reggel találkoztam négy leánykával (bocsánat, négy csajjal). A lehető legmenőbben voltak öltözve, és a szájukból lógott a cigaretta. Füstölgő hangoskodásukból ki lehetett érezni, hogy nagyon szánt szándékkal cigiznek. Nyilván bizonyítani akarják egymásnak, hogy ők valakik, nekik van önérzetük. E két jelenségből én meg a következő kérdésre szeretnék választ kapni: A harminc év körüli férfi már választott, az ifjú füstölgő hölgyikék meg majd fognak választani, de ugyan miféle erkölcsi megfontolások alapján történtek vagy fognak történni az ő döntéseik egy olyan világban, mikor a politikai elit szinten teljesen függetlenül az erkölcstől éli vélt vagy valós jogait? Egyáltalán van-e közéletünkben az erkölcsnek bármiféle befolyása az ún. jogállam vezetőire s haszonélvezőire? Egyáltalán: születnek-e hazánkban erkölcsi alapon elhatározások, döntések? Ugyan hányan vannak azok a polgárok, akiknek vannak erkölcsi elvárásaik az általuk megválasztott vagy megválasztandó politikusokkal szemben? Vagy minden választás csak a zsigeri indulatok mérkőzését teszi lehetővé? Arra kell számítanunk, hogy 2006-ban felkorbácsolt ösztönök fogják megmondani, hogy merre vezet az ország útja, s hogy kik fogják megtanítani gyermekeink és unokáink nemzedékét arra, hogy "milyen a magyarok istene?" Saját fülemmel egy idős politikus ajkáról hallottam olyasmit, hogy majd a magyarok istene tenni fogja a dolgát. Így gondolja ő. Én meg úgy gondolom, hogy a magyarok istenét jó lenne nyugdíjba küldeni, prófétáit pedig szép szelíd okossággal megjuhászítani. Ha komolyan vesszük a jogállam lehetőségeit, akkor csak egy kis erkölcsöt kellene mozgósítani, s többé nem kellene félni a magyarok istenétől, aki a múlt században ugyancsak szigorúan bánt el velünk. Nem kellene nekünk az erkölcsöt hősi fokon gyakorolni, csak be kellene látnunk, hogy a zsigereink nem politikai tanácsadásra rendeltettek. Van arra eszünk és egyszerű jóérzésünk. Mondjuk így: legyünk egy kicsit jobbak, szemüvegünket pedig tartsuk tisztán. Közeledik október 23. Jó lenne, ha az idei ünnepségek sikeres főpróbái lennének a jövő évi jubileumnak. E világra szóló eseménynek nehogy mi legyünk tolvajai azzal, hogy megfosszuk dicsőségétől. Mindössze ennyi belátásra volna szükségünk! Vági László

<<< Vissza