Lapunk múlt heti számában már beszámoltunk arról, hogy augusztus 22-én 16 óra 46 perckor, a tervezett időre szinte hajszálpontosan, megérkeztek Duna parti útjukról a St. Jupát SE kerékpárosai. Név szerint Dandé Dániel (14), Füsti M. Gergely (15), Olasz Balázs (15), Papp Dániel (16), Valkai Zsolt (39) és Vincze Mihály (20). Zárójelben az életkoruk, amiből látszik, Valkai Zsolt fiatal csapattal vágott neki a 2 ezer 500 kilométeres távnak. A csapatvezető dicsérte a fiúkat, mint mondta, a jó felkészülésnek is köszönhetően bírták az iramot. Volt olyan fiú (súlyra 40 kilogramm), akinek nehezebb volt a málhája, mint a saját súlya. A társaság július 30-án szombaton indult el vonattal, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy napot megspóroljanak. Így több idő maradt a Duna völgyében való tekergésre. A fiúk a Nyugati pályaudvarnál szálltak nyeregbe, és a Duna vonalán, valamint az ott kiépített kerékpárúton tekertek Ausztrián át Németországig, Donauvört városáig, itt délnek fordultak Dachau és München érintése után, át a bajor Alpokon, ahol fölmentek 2500 méteres magasságba, majd Ausztria déli részén a Wörth-i tó partján tekertek haza, Szentesre. A csapatvezető jó véleménnyel van az osztrák kerékpárutakról mint mondja, az út mindkét oldalán vezetnek, a térség látványosságokban gazdag. Emiatt is nehéz volt tartani a menetidőt, hiszen látni is akartak, és haladni is. Az őszre tervezett élménybeszámolókból kitűnik mindez. Mintegy 3 CD telt meg képanyaggal, amiből lehet válogatni bőven. Amikor az időjárásról kérdezem, Valkai Zsolt szeme megrebben egy kicsit. Azt mondja, nem panaszkodhatnak, jó időt fogtak ki. Csakhogy: a televízióban látták, mi minden történt az óta azokon a területeken, amerre jártak. Rossz volt látni a pusztításokat, amit a víz véghezvitt. Akadtak nehéz helyzetek is, egy bukás a lejtőn lefelé, szerencsére nem történt nagyobb baj, aztán defektek sorozata, kerékcsere tette "változatossá" az utat. Próbára tette őket a 2500 méteres emelkedő, természetesen felfelé menetben, vagy a Ferenc József kilátó, öt fokban, szakadó esőben próbáltak pihenni a 2362 méter magasságban. Végig sátorban aludtak. A fiataloknak nagy élmény volt az elmúlt több mint húsz nap. Emlékezetes pillanatok? Amikor erről kérdeztük őket, örömmel válaszoltak. Dandé Dánielnek és Vincze Mihálynak például a Lavamünd-i mászás marad meg, mert, mint mondták, 9 kilométer alatt 1 ezer métert kellett felfelé menni. Olasz Balázst és Füsti M. Gergelyt a Ferenc József kilátó látvány ragadta meg leginkább. "Ahova küzdelmes volt feljutni, ám leírhatatlan az a kép, amit onnan látni lehet." Papp Dániel azt mondta, számára a Mauthauseni koncentrációs tábor (Ehemaligers Konzentrationslager) volt az a hely, amit sohasem tud elfelejteni. (A nácik három lágert nyitottak ott, s legalább 20 ezer embert öltek meg.) Valkai Zsoltnak a sok látnivaló közül a Duna-áttörés látványa nyújtott felejthetetlen élményt, ahol a folyó Kelheim és Weltenburg között mintegy 6 kilométeres szakasza a természet csodálatos alkotása. A folyó 100 méter magas, erdővel borított sziklafalak között küzdi át magát. Az átlagosan 70 méter szélességű meder a legkeskenyebb részén 18 méterre szűkül, s a vízmélység elérheti a 20 métert. Valkai Zsolt elmondta, a túrán résztvevőknek szeptember közepéig kötelező pihenő lesz, és utána elkezdik a felkészülést. Konkrét tervük ugyan még nincs, de az biztos, hogy jövőre is elindulnak a kerékpárokkal, és három hét lesz a túra időtartama. (lovas)

<<< Vissza