<<< Vissza

Mint az olimpián
Szilveres pár a világjátékok parkettjén

2005. augusztus 5.

 

Első alkalommal indultak magyar táncosok a világjátékokon, köztük a szentesi László Csaba-Szögi Szilvia páros, akik a számukra kimondottan jónak mondható 11. helyezést szerezték meg. Az idén már hetedik alkalommal - ezúttal a németországi Duisburgban július 14-24. között - megrendezett grandiózus sportesemény mindig a nyári olimpiákat követő évben zajlik, s az olimpiai műsorból még hiányzó sportágakat tömöríti. Karate, vízisí, szumó, erőemelés, amerikai futball, fallabda, tánc - csak néhány sportág a programból. Az idei világjátékokra 63 magyar sportoló utazott, a Szilver TSE hétszeres magyar bajnok párosa standard táncokban kapott lehetőséget a részvételre, a Nemzetközi Táncszövetség delegálta őket. Több világ- és Európa-bajnoki, világkupa szereplés után jött a nagy lehetőség, mely némileg váratlanul érintette a Szatmári-Nagy Szilvia tanítványait.

- Kezdetben nem tudtunk mit kezdeni vele, ismeretlen szituáció volt - meséli László Csaba. Nagyjából anynyit tudtunk a világjátékokról, hogy olasz tanáraink indultak a négy évvel ezelőtti versenyen.

Szögi Szilviával és László Csabával beszélgetünk.

Először még utána kellett nézniük a sporteseménynek, majd sorban következtek a hivatalos tájékoztatók, melyeken már a magyar csapat tagjaiként vettek részt a Legrand által támogatott szentesi táncosok. Ezek során derült ki számukra is, hogy a nem olimpiai sportok olimpiájára készülnek, ennek megfelelően szólt tájékoztató a doppingról is, vizsgálaton is kötelező volt megjelenniük. Persze nem csak emiatt volt a készülődés hasonlatos az olimpiához, eskütételre is sor került Budapesten. Mivel a táncosok versenye az első napokban zajlott, abban az élményben is részesülhetett Szilvia és Csaba, hogy a magyar csapat soraiban felvonulhattak a megnyitó ünnepségen, a zászlóvivő egykori kajakos világbajnok Hegedűs Róbert mögött. A német szervezők nagyon komolyan felkészültek, már-már olimpiai hangulatot és külsőségeket teremtettek. A szentesi fiataloknak élmény volt látni, hogy a Schalke futballcsapat harmincezer fős arénája majdnem megtelt a megnyitóra.

A standard táncok versenyére július 17-én került sor, s az elején nem ment minden zökkenőmentesen: Csabáék redance-re kényszerültek, vagyis a vigaszágról kellett továbbjutniuk, ilyen korábban még nem fordult elő velük. Sebaj, onnantól minden jól ment, s a 16 közé olyan tánccal jutottak be, amivel el tudták csípni a 11. helyezést, az eredményt sikernek könyveli el a páros. Főleg, hogy addigi legelőkelőbb helyezésüket standardben az idei kijevi EB 15. helyével érték el. A verseny hagyományosan zajlott, közben nem is érezték, hogy milyen komoly eseményen táncolnak.

- Nem volt rajtunk nagyobb nyomás emiatt - mondja Szilvi, de kissé kesernyésen hozzáteszi: – Ha nem két német páros van a mezőnyben, lehet, hogy tizedikek vagyunk.

Az esemény komoly nyilvánosságot kapott, a táncosok a szállodában bárhova kapcsoltak, a német adókon csak a közvetítéseket látták, de az interneten is lehetett követni az eredményeket. Szabadidejükben szurkoltak más sportágak helyszínein, nem láttak még előtte ejtőernyős vagy éppen testépítő-versenyt.

Ami őket és sportágukat illeti, sajnálják, hogy olimpián nem versenyezhetnek, Szilvi nem is érti, miért ez a megkülönböztetés. Sportként elfogadják a táncot, s szerinte ők is ugyanolyan komolyan dolgoznak, mint más sportolók, a tánc is fárasztó, sok lemondással járó sportág. Viszont a nézettsége még nem éri el más sportágakét, s a hibát a médiában látja a páros hölgytagja.

Rövid pihenőt követően most a szilveres tánctáborban tanítanak, mert a gyerekeket is fejleszteni kell. Azonban a versenyzéssel sem állnak le, 16-án már Stuttgartban indulnak. A German Open afféle grand slam-torna, ahol gyarapítani lehet a világranglista pontokat, a páros útja az Árpád Agrár Rt. segítségével valósul meg. Szeptemberben vár rájuk a tíztánc magyar bajnokság, télen pedig a standard világbajnokság.

Darók József


<<< Vissza