Isten kegyelméből Jakab napján betölthettem 87. évemet, s most nem
ünnepelek, hanem azt vizsgálgatom magamban: mennyi bennem a munkakészség,
a munka öröme, s amit teszek, gondolok, mondok vagy írogatok, nyújt-e
még valami jót, hasznot, netalán örömöt azoknak, akik szeretnek
és még számon tartanak? Ha remélhetem, hogy igen, akkor örömest
lépek a 88. esztendőmbe.
Sohasem voltam "félős ember". De őszintén megvallom, egyfajta
félelem él bennem: az, hogy feleslegessé válhatok. Isten kegyelme
eddig még megkímélt ettől, de ki tudja, mit hoz a jövő? Nos, egyet
biztosan nem hoz: azt, hogy Isten megváltozik. Meg van írva: "Én,
az Úr nem változom meg." (Malakiás 3,5). Akkor pedig semmi
gond!
Ma is igaz a régi bölcs mondás: Addig jár a korsó a kútra, míg el
nem törik. Egy dúsgazdag vállalkozóról 63 éves korában derült ki,
hogy sokak pénzét elcsalta, s az általa okozott kár akkora, hogy
hazájában élethosszig tartó büntetés vár rá. Tanulság: "egyszer"
minden kiderül. Ha ma még nem, majd holnap vagy holnapután...
"Nagy-Britannia szembeszáll azokkal, akik gyűlöletet szítanak",
hirdeti egy nagybetűs cím az újságban. Érthető. Ezt kell tennie
mindenkinek ott, ahol él. Én is elítélem a gyűlölködés minden formáját.
Tudom, te is ezt teszed.
"Parlagfüvet irtanak a batidai óvodások." Válaszolj őszintén,
kedves olvasó: te láttál már közelről parlagfüvet? És ha igen, kihúztál
közülük akár csak egyet is?
Dr. Imre Ernő
|