Lajsz András hastáncos házigazdákkal Színvilágában, berendezésében arab hangulatot áraszt az újonnan nyílt kávéház a mozi utcájában. Az Arabella megnyitóján a hastáncos hölgyek izgató produkciója alatt egy más világ, más kultúra is jelen volt: egy igazi koktélkirály kevergette az italkülönlegességeket - ezúttal alkoholmentesen, hogy maradjon némi kapcsolat az arab világgal. A tévéműsorokból ismert Lajsz András bozontos bajsza alatt szűnni nem akar a jópofa vigyor, ő maga is színes, pörgős egyéniség, akár a koktéljai. -Úgy tudom, annak idején színésznek készült. A koktélkeveréshez szükségesek színészi adottságok? - Először is elhivatottság kell. Ahhoz, hogy valaki jó mixer legyen, mindenképpen szükséges olyan adottság, ami a dobogón hasznos lehet. Előadókészség kell hozzá, játsszon az ember, hogy legyen közönsége, és az se baj, ha egy kicsikét ért az italokhoz is, ugye. Egyébként tényleg színésznek készültem, be is mentem Makk Károlyhoz a Lumumba utcai filmgyárba, s mondtam neki, hogy én most mindent abbahagyok, mert színész szeretnék lenni. Azt válaszolta, ha maradok a szakmámban, annyival könynyebb dolgom lesz, hogy minden percben más "színdarabot" adhatok elő, míg a színésznek minden este ugyanazt kell csinálnia. - Végül nem lett színész, viszont világbajnokságot nyert koktélmixelésben. - Igen, volt olyan is, de egészen pontosan 2000-ben, az utolsó versenyemen Szingapúrban harmadik helyezést értem el száraz koktél-kategóriában. - Hogyan készül a versenykoktél? - Egyrészt egy szakmai zsűri figyeli a versenyzők minden mozdulatát: hogyan nyúl hozzá, miket tesz bele, mennyire rutinosan, hányféle itallal dolgozik, másrészt van egy kóstoló zsűri, akik vakon kóstolnak, nem tudják, kinek az italát, s a két zsűri pontszámai alapján jön ki a végeredmény. Nagyon sokat kell gyakorolni, míg egy ital elkészül. Nagyon szubjektív is, az egyik ember mondjuk, a dinnyét szereti, a másik az őszibarackot. Szerencsém is volt, azt hiszem. - Melyik volt nehezebb: világbajnokságot nyerni, vagy a magyarokkal elfogadtatni ezt az italfogyasztási kultúrát? - Nagyon szerettem versenyezni, de ma már úgy vagyok vele, menjenek inkább a fiatalok, segítem is őket. Azt hiszem, hogy az igazi verseny itt történik a bárpultnál. El sem tudom mondani, milyen jó érzés, hogy mint itt is, rögtön kapom a pozitív visszajelzést. Egyre nagyobb sláger inni egy koktélt. Azért is gondolom, hogy ez normális, mert amikor bemegy az ember egy étterembe, és ott van egy látványkonyha, ahol előtte készül az étel, azt sokkal szívesebben fogyasztja el, mint ha ugyanolyan jó minőségű ételt bentről, a konyhából hoznak. Az itallal ugyanez a helyzet, csak sokkal rövidebb idő alatt készül el. - A koktél inkább a nők itala? - Nem, abszolút nem, a férfiaké is. Valószínűleg az is benne van, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Elmondom, mi a Lajsz-féle koktél definíció. E szerint a koktél az az öt-tíz perc nyugalom, ami hiányzik a mindennapi életből. Relaxáció, mert az elejétől kezdve, ahogy a mixer felvette a shakert, figyeljük, mit tesz bele, hogyan díszíti fel, majd azzal vagyunk elfoglalva, hogy kóstolgatjuk, érezzük az illatát, nézzük a színét. Tehát, amíg meg nem isszuk, másra nem is tudunk gondolni. - Van kedvence a koktélok között? - Általában az új italok, de talán egy whisky alapanyagú a legnagyobb kedvenc. Ha lehet, Jack Daniel’s van benne, ebből 4–6 cent, egy kevés amoretto (1 cent), két gerezd lime, és felöntjük gyömbérrel. - Úgy hírlik, továbbra is tartani fogja a kapcsolatot a most nyílt kávéház mixerével. - Persze, Sándorral régi barátok vagyunk, ő kért meg arra, hogy szaladjak le egy órára. Nagyon jól éreztem itt magam, kedvesek az emberek. Remélem, hogy jöhetek még máskor is. Darók József

<<< Vissza