<<< Vissza

Kardok, íjak, gitárok
XIV. Coctail Party a középkorban

2005. július 22.

 

Egy hagyomány folytatódott, egy másik pedig elindult a Kurca partján, hiszen tizennegyedik alkalommal került megrendezésre a nyár egyik kellemes emlékű zenei fesztiválja, a Coctail Party. A kamaszkorba lépett rendezvény idén "kistestvért" fogadott, és háromnaposra bővült: az esti zenei programok előtt futó középkori hagyományőrző fesztivállal talán egy újabb széria vette így kezdetét.

A júliusi esték elmaradhatatlan, nosztalgikus színfoltja az időközben már megszűnt, illetve átalakult Coctail zenekar nevével fémjelzett party az elmúlt két évben anyagi okokból egy estésre redukálódott. Ezért is örült most Mészáros Gábor, az egykori zenekar billentyűse, hogy ismét három estén át szólhat a zene, düböröghet a rock. A Murphy becenév tulajdonosa szervezte az eddigiekhez hasonlóan az ideit is, továbbra is a minőségi zene felé próbálja vinni a rendezvényt, egyúttal változatos "koktélt" kínálva az erre fogékony közönségnek.

S, hogy ne csak az estékre legyen műsor, szokatlan párosítást találtak ki lovag Sebők Jánossal, a helybeli Zenthus János középkori hagyományőrző egyesület csapatkapitányával. Murphy szerint ezzel csak még színvonalasabb lett a program, s nem érzi, hogy csorbult volna a Coctail Party jelentősége, a zenei kínálatot is részben ehhez igazította. Első este még maga is korhű ruhában mutatkozott, s köszöni, jól érezte magát benne, de később azért lecserélte farmerszerelésre: a billentyűkhöz ült a Murphy Band koncertjére. Játszott a Pom-Pom zenekarban is, hősük, Ernő, stílusosan lovag volt a gyereknek szánt műsorukban. Lelátót, színpadot építettek, csak a helyszín volt kissé szokatlan, ugyanis az ifjúsági ház szabadtéri színpadát elhagyva, a sportközpontban vertek sátrat. A szó szoros értelmében: a füves területen megelevenedett a középkor. Valóban, mintha jó fél évezredet utaztunk volna vissza a történelemben, a hevenyészett nádkerítés mögött lovagi vacsora vette kezdetét. Félkörben az asztalok, előttük máglyák világítottak lobogva, s a kedves vendég autentikus sülteket fogyaszthatott - evőeszköz nélkül. Kis csavar is volt a dologban, mert a kancsókban nem csak bort, de némelyikben szénsavas ásványvizet szolgáltak fel. János nagy hangon sorolta, mit miért tálaltak. Malacot a pajzánság jelképeként, pulykát a kitartás végett, csirkét az elhullajtott veríték miatt, a kacsával az akaraterőt fejezték ki - mindez a kilenc éves, és országosan egyre elismertebb egyesületről szólt. A csapatkapitány azt vallja és hirdeti, hogy ne csak a Dunántúlról higgyük azt, ott jellemző a középkori hagyományőrzés, ezen a tájékon sem csak népzene, és néptánc volt, éltek itt is zsoldosok, és voltak itt is földvárak. Nagy vágya valósult meg, ilyen nagyszabású rendezvényt sem ő, sem a meghívott 150 haditornász nem látott még. Ez is volt a célja, mint fogalmaz, mert akik a középkorral foglalkoznak, a varázsa miatt szeretik azt, itt, az országos találkozón pedig visszakaphatnak valamit ebből a varázsból. Egyesületek érkeztek Visegrádról, Ebesről, Kisújszállásról, Békéscsabáról, Debrecenből rögtön kettő is. Ez utóbbi csapatokat kísérte a korhű zenét játszó Holló Ének Hungarica együttes.

A remdezvény második napja a vitézekről, a lovagi tornákról szólt, a nézők a korabeli fegyverek és öltözékek tarka kavalkádját, a harcosok ádáz küzdelmeit csodálhatták, s a középkor vad romantikája láttán a fiúk talán kedvet is kaptak az apródkodáshoz, a lányok pedig a táncokat figyelve az udvarhölgyek életéhez.

Ezen az estén az ír népzenét játszó M. É. Z. (Megnem Értett Zenekar) játszott, pár éve szintén sikerrel szerepeltek Murphyék vendégeként. A zárónapon szentesi és környékbeli népzenei együttesek léptek fel, mint a Zöldág néptánc csoportja, a Pengető citerazenekar és a Nefelejcs népdalkör, valamint a szentesiekkel is felálló, populáris zenét játszó Gömb együttes.

Mindkét főszervező kapott kedvező visszajelzéseket, melyek megerősítik bennük az elhatározást: ezt folytatni kell. Murphy úgy fogalmaz, kiegészíti egymást a két rendezvény, pontosabban ezentúl egyről beszélhetünk.

Darók József


<<< Vissza