Egy
hagyomány folytatódott, egy másik pedig elindult a Kurca partján, hiszen
tizennegyedik alkalommal került megrendezésre a nyár egyik kellemes emlékű
zenei fesztiválja, a Coctail Party. A kamaszkorba lépett rendezvény idén
"kistestvért" fogadott, és háromnaposra bővült: az esti zenei
programok előtt futó középkori hagyományőrző fesztivállal talán egy újabb
széria vette így kezdetét.
A júliusi esték elmaradhatatlan, nosztalgikus színfoltja az időközben
már megszűnt, illetve átalakult Coctail zenekar nevével fémjelzett party
az elmúlt két évben anyagi okokból egy estésre redukálódott. Ezért is
örült most Mészáros Gábor, az egykori zenekar billentyűse, hogy ismét
három estén át szólhat a zene, düböröghet a rock. A Murphy becenév tulajdonosa
szervezte az eddigiekhez hasonlóan az ideit is, továbbra is a minőségi
zene felé próbálja vinni a rendezvényt, egyúttal változatos "koktélt"
kínálva az erre fogékony közönségnek.
S, hogy ne csak az estékre legyen műsor, szokatlan párosítást találtak
ki lovag Sebők Jánossal, a helybeli Zenthus János középkori hagyományőrző
egyesület csapatkapitányával. Murphy szerint ezzel csak még színvonalasabb
lett a program, s nem érzi, hogy csorbult volna a Coctail Party jelentősége,
a zenei kínálatot is részben ehhez igazította. Első este még maga is korhű
ruhában mutatkozott, s köszöni, jól érezte magát benne, de később azért
lecserélte farmerszerelésre: a billentyűkhöz ült a Murphy Band koncertjére.
Játszott a Pom-Pom zenekarban is, hősük, Ernő, stílusosan lovag volt a
gyereknek szánt műsorukban. Lelátót, színpadot építettek, csak a helyszín
volt kissé szokatlan, ugyanis az ifjúsági ház szabadtéri színpadát elhagyva,
a sportközpontban vertek sátrat. A szó szoros értelmében: a füves területen
megelevenedett a középkor. Valóban, mintha jó fél évezredet utaztunk volna
vissza a történelemben, a hevenyészett nádkerítés mögött lovagi vacsora
vette kezdetét. Félkörben az asztalok, előttük máglyák világítottak lobogva,
s a kedves vendég autentikus sülteket fogyaszthatott - evőeszköz nélkül.
Kis csavar is volt a dologban, mert a kancsókban nem csak bort, de némelyikben
szénsavas ásványvizet szolgáltak fel. János nagy hangon sorolta, mit miért
tálaltak. Malacot a pajzánság jelképeként, pulykát a kitartás végett,
csirkét az elhullajtott veríték miatt, a kacsával az akaraterőt fejezték
ki - mindez a kilenc éves, és országosan egyre elismertebb egyesületről
szólt. A csapatkapitány azt vallja és hirdeti, hogy ne csak a Dunántúlról
higgyük azt, ott jellemző a középkori hagyományőrzés, ezen a tájékon sem
csak népzene, és néptánc volt, éltek itt is zsoldosok, és voltak itt is
földvárak. Nagy vágya valósult meg, ilyen nagyszabású rendezvényt sem
ő, sem a meghívott 150 haditornász nem látott még. Ez is volt a célja,
mint fogalmaz, mert akik a középkorral foglalkoznak, a varázsa miatt szeretik
azt, itt, az országos találkozón pedig visszakaphatnak valamit ebből a
varázsból. Egyesületek érkeztek Visegrádról, Ebesről, Kisújszállásról,
Békéscsabáról, Debrecenből rögtön kettő is. Ez utóbbi csapatokat kísérte
a korhű zenét játszó Holló Ének Hungarica együttes.
A remdezvény második napja a vitézekről, a lovagi tornákról szólt, a nézők
a korabeli fegyverek és öltözékek tarka kavalkádját, a harcosok ádáz küzdelmeit
csodálhatták, s a középkor vad romantikája láttán a fiúk talán kedvet
is kaptak az apródkodáshoz, a lányok pedig a táncokat figyelve az udvarhölgyek
életéhez.
Ezen az estén az ír népzenét játszó M. É. Z. (Megnem Értett Zenekar) játszott,
pár éve szintén sikerrel szerepeltek Murphyék vendégeként. A zárónapon
szentesi és környékbeli népzenei együttesek léptek fel, mint a Zöldág
néptánc csoportja, a Pengető citerazenekar és a Nefelejcs népdalkör, valamint
a szentesiekkel is felálló, populáris zenét játszó Gömb együttes.
Mindkét főszervező kapott kedvező visszajelzéseket, melyek megerősítik
bennük az elhatározást: ezt folytatni kell. Murphy úgy fogalmaz, kiegészíti
egymást a két rendezvény, pontosabban ezentúl egyről beszélhetünk.
Darók József
|