A legalkalmasabb helyen, a pályaavató ünnepségen köszöntötte Szirbik Imre polgármester Tóth Istvánt, s egy gyönyörű kupát ajándékozott 75. születésnapjára: ezzel ismerte el a város a hat évtizedes munkáját, melyet a helyi labdarúgásért végzett. A kitüntetés átvétele után beszélgettünk. - Életének 75 évéből, hatvanat labdarúgásért szentelt. Hogyan kezdődött az első lépés? - 1945 volt az az év, amikor beléptem a Szentesi Kinizsi, illetve most már Pusztai László Sporttelepre. Azóta játékosként, edzőként, vezetőként töltöttem el a hatvan évet. Legnagyobb sikernek azt tartottam, amikor a Szentesi Kinizsi amatőr szinten az NB III-ba felkerült, s ezt kétszer megismételtük. De anyagi téren és a játékosállomány tekintetében nem tudtunk folyamatosan az élvonalban maradni. - Nagyon sok játékost nevelt, voltak akik eljutottak a válogatottságig. Mit jelentett az edzői munka? - A Szentesi Kinizsinél (két évig Csongrádon is edzősködtem) rendkívül sok tehetséges gyerekkel találkoztam. Volt olyan is, aki életmódja miatt nem tudott a csúcsra jutni. A Gujdár Sándor és a Pusztai László rendkívül jól nevelt, tisztességes, becsületes játékosok voltak, s mindent, amit az edző kért, maradéktalanul teljesítették. A magasabb szintű edzés tovább biztosította azt a lehetőséget, hogy mindketten huszonötszörös válogatottak lettek. Amit a labdarúgás területén elértem, a volt játékosaimnak és a vezetőknek köszönhetem. - Hogyan látja a mai szentesi focit? - Nagyon szép, amit most elértek. Gondolom, minden lehetőségük meg volt arra, hogy ezt a szép eredményt elérjék, ami az NB II-ben bronzérmet jelentett a csapatnak. Hazánkban sajnos, sok olyan egyesület van, amelyik máról holnapra működik. Az államnak a sportra többet kellene fordítania, mert a fiatalokat nagyon nehéz a sportpályákra vinni. - Mennyire lepte meg ez az elismerés? - Nem számítottam rá. Úgy gondolom, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül (kivétel az edzőség) végeztem a tevékenységemet. Nagyon szerettem, s ma is szeretem a focit. Ez a kitüntetés azért jóleső érzés, mert a 75 éven belül eltöltött hatvan évnek az értékelése, ami azt jelenti, hogy a város is elismerte a hűségemet. - Csaknem másfél évbe telt az FTC-t lehozni a pálya-névadóra. Hogyan tetszettek a mérkőzések? - Én olyan gárdával dolgoztam, amelyik nem nézte az időt, Rendkívül sokat segítettek, és közösen hoztuk össze az egészet. Úgy érzem, hogy a pályaavató ünnepség mindannyiónk közös érdeme, amit mindenkinek (a szponzoroknak és a lakóknak is) köszönök. A Pusztai László Emlékbizottság a bevételből mezgarnitúrát vásárol, és az első hazai bajnoki mérkőzésen adja át a labdarúgó utánpótlás csapatainak. Az emlékbizottság azzal adja át a sporttelepet, hogy a jelenlegi és a jövőbeli vezetők minden évben rendezzenek emléktornát Pusztai László tiszteletére, valamint helyezzék el a megemlékezés virágait az emléktáblánál. Dunás Varga Zoltán

<<< Vissza