Képünkön: Bordás Ági Volt kollégámmal beszélgetve gyakori téma lányainak úszószenvedélye. Igen, a Bordás lányokról van szó, pontosabban a kisebbikről, Ágiról, aki jelenleg is a szentesi úszóklub aktív sportolója. A városi uszodában pillantottam meg a 13. életévét betöltő lányt, amint magányosan, a tőle megszokott tempónál kissé kényelmesebben rótta a hosszokat az oktatómedence szélső pályáján. Feltűnően borongós hangulatának okairól faggattam. - Hát nem vagyok túlzottan feldobva - mondta. - Valami baj van? Nem értelek, hiszen a május 21-ei óvodától olimpiáig országos szintű úszóversenyen, mind a négy 100 méteres versenyszámot megnyerted. - Igen, viszont nem sokan tudják, csak azok, akik kint voltak, ugyanis a verseny végén ez már nem érdekelte a tévéseket. Minden versenyen kiemelik, megszólaltatják a legeredményesebb versenyzőket. Legalább is a komolyabb sportműsorokban. Rosszul esett, hiszen nem emlékszem, hogy lett volna arra példa, hogy valaki mind a négy versenyszámot megnyerje. - Aki figyelmes az eredményeidre, tudja, sorra hozod az első helyezéseket. Volt eset, amikor a felnőttek között indultál, és ott második lettél. Idén milyen eredményekkel büszkélkedhetsz még? - Egy héttel később, május 28-án Szegeden volt az országos szintű Árvíz kupa, melyet minden évben megrendeznek, itt 200 méteres mellúszásban lettem első. Június 9-én, Dunaújvárosban, az országos Sulipóló versenyen második helyezettek lettünk az iskolai vízilabdacsapattal. - Jól hallottam? Vízilabda? - Igen, a Klauzál Gábor Általános Iskola vízipólócsapatában is játszom, ahol sokkal jobban elismerik az eredményeimet. - Mikor kezdtél el úszni? - 1997-ben, még óvodás koromban kezdtem Sóti Richárd edző kezei alatt a Szentes Városi Úszóklubnál. 2001-2002-ben a Four Diamonds-ban úsztam közel másfél évig. Itt kaptam az első, egyben eddigi utolsó elismerést is. Aztán visszatértem az első egyesülethez. - És azóta? - Elismerésben csak azt kapom, amit a többiek. Pedig az országos gyermekbajnokságon semmivel sem szerepeltem rosszabbul, mint az idősebb úszók a saját bajnokságukon. Az utánpótlás versenyeken szinte mindig a dobogón végzek. Talán ez is befolyásolja a hangulatomat. Sokan megunták ezt a helyzetet, és abbahagyták az úszást. Köztük a nővérem is, Erika, és még sokan mások. - Van példaképed? - Igen, Kovács Ági és Egerszegi Krisztina. Szeretnék még magasabb szintre jutni ebben a sportágban, szeretnék Szentesnek olyan hírnevet szerezni, mint a példaképeim Budapestnek, az országnak. - Látsz rá esélyt, hogy ezt megvalósítsd? - Úgy érzem, rajtam nem fog múlni, de sok esélyt nem látok rá. - Hogyan tovább? - Idővel, az évek multával, koromnál fogva is feljebb kerülök majd a serdülő, az ifi, majd a felnőtt korcsoportba, de szponzorálás, elismerések nélkül lehet, hogy addigra elmegy a kedvem az úszástól. Van elképzelésem, hogyan lehetne javítani a helyzeten, hogy érdektelenség miatt ne hagyják abba annyian az úszást, de nem akarok okoskodni. - Félsz valamitől, esetleg valakitől? - Nem félek, csak nem vagyok egy forradalmár típus. És hát bízom benne, hogy előbb-utóbb beérik a sok munka és eredmény gyümölcse. Jó lenne a júliusi, Kaposváron megrendezésre kerülő országos vidék bajnokságon bejutni legalább az első nyolc közé, valamint a július végén megrendezésre kerülő serdülőbajnokságon javítani a legjobb időimen, mivel az idősebb korosztállyal fogok úszni. Kép és szöveg K. S.

<<< Vissza