Ha a Ballér Barbara-Kalydy Zoltán házaspárral beszél meg az ember randevút, két dologban biztos lehet: pontosan és vidáman érkeznek. Szó szerint kéz a kézben járják a mindennapok útját Szentesen, ahová Kaposvárról érkezett három gyermekével a házaspár, mert Zoltán itt kapott állást. Barbara nagymamájánál látott először vászonterítőt, majd a kaposvári gimnáziumi évek alatt megismerkedett a gyapjúszövéssel - ami őt igazán rabul ejtette - szintúgy, mint a dzsúdó. A két művészet azóta egymást kiegészítve kíséri az asszony életét. Ő teremti meg azt a nyugalmat, ami a család minden tagjának biztonságot nyújt a kiegyensúlyozott munkához. Az ötödik emeleti panellakás nappalijában Barbara munkaeszköze a szövőkeret, ami központi szerepet tölt be, mint egykoron a búbos kemence. A fiatal művész úgy fogalmaz: a sport a mozgás koordinációjára tanít meg, a népművészet ennek birtokában engedi szárnyalni a gondolatot és az álmokat. Kelim szőnyegeket készít, az erdélyi festékes és torontáli mintákat szereti, a fehér és barna színeket, valamint ezek árnyalatait alkalmazza. A Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Múzeum után Szentesen állított ki a könyvtárban. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán idén szerzett nevelőtanári diplomát a művész és sportember, szakdolgozatának témája is kapcsolódik élete mindennapjaihoz. A sport - azon belül a dzsúdó - személyiségfejlesztő hatása. Az edző Barbara két éven keresztül félévenként keresett meg több, mint kétszáz sportolót kérdőívével, újra és újra megvizsgálta miként változik az agresszivitás, a figyelem, a fegyelem, a megbízhatóság a vízilabdázóknál, a labdarúgóknál, a nem sportolóknál, illetve a dzsúdósoknál. Mint arra szakdolgozatában is rávilágított: az induló értékek a nem sportolók esetében voltak a legjobbak, s a változás itt volt a legkisebb mértékű. A labdarúgóknál az agresszivitás csökkent jelentősen, a vízipólósoknál a figyelem javult, míg a dzsúdósoknál a fegyelem tekintetében volt a legnagyobb javulás a vizsgált idő alatt. A kérdésre, mely szerint egy olyan agresszív sport, mint a dzsúdó miként fér össze a nőiességgel, a fiatal edzőnő elmagyarázta: ez elsősorban ész-sport, ugyanúgy, mint a sakk esetében először át kell gondolni a lépéseket. Én - fogalmazott Ballér Barbara - kézilabdáztam is, tudom, hogy az jóval durvább sport, mint a küzdősport. Szentesen - a nemzetközi gyakorlattal szemben - sajnos kevés a lány. Ez a harcművészet fegyelemre nevel, növeli az önbizalmat, segít az időbeosztásban, a tanulásban. Tartást ad az embernek, hogy bátran álljon az akadályok elé, bátran menjen előre. Ezt tanulta annak idején Kalydy Zoltántól, férjétől és egykori edzőjétől, az aszszony. Területi, körzeti és országos versenyekre viszik a diákokat. Németországba és Hollandiába kapott meghívást az edző házaspár, legutóbbira már az akkor három hónapos kisebbik lányuk is elkísérte őket a két nagyobb testvér mellett. A család életében Szentes egy állomás, mennek a gyerekeik után, fogalmazott az édesanya. A legnagyobb gyerek ősztől a fővárosban folytatja középiskolai tanulmányait, a hatéves kislány kérte szüleit: most már az angol után írassák be német órákra is. A gyerekek ugyanúgy világpolgárok, mint a szüleik, akik tudják, hogy a világ nagy és oly sok szépség található. Barbara idén azt a vászonszövést kezdte el tanulni, amit annak idején a nagymamánál látott, mert akkor vagyunk otthon bárhol a nagyvilágban, ha múltunk fonalát tovább szőjük. N.A.

<<< Vissza