A Csongrád Megyei Állatorvosi Kamara 2004. évi Életpálya-díját szentesi állatorvos kapta, dr. Drávai Gyula. Az elismerés a magas szintű szakmai és etikai tevékenységnek szólt, mely öt évtizede, 1951-ben kezdődött. Pontosan, 1947-ben, amikor Drávai Gyula az állatorvosi egyetemen meg kezdte tanulmányait. Pedig majdhogynem véletlenül került oda. - Építészmérnök akartam lenni - árulja el. - A háború okozta összeomlás idején vonzó volt a rombolás utáni újjáépítés. Meg is feleltem a felvételi vizsgán, de származásom szerinti kategória idegennek, s így "férőhely-hiányosnak" bizonyultam. Jeles érettségi bizonyítványával aztán több helyre jelentkezett, mindenhová felvették, s az állatorvosi egyetemre iratkozott be. Azért nem minden indok nélkül került erre a pályára a jászberényi születésű Drávai Gyula. - Az egész rokonságom jász. Mária Terézia elzálogosította a Jászságot, de a jászok egy része, akik különösen szorgalmas, törekvő emberek voltak, megváltották magukat. Szüleim is a mezőgazdaságból éltek, így állatorvossá válásom ilyen szempontból kézenfekvő volt. Az 1951-ben megszerzett állatorvosi diplomájával Csongrád megyébe nevezték ki. Nagyon nehéz körülmények közé került, a nagy kiterjedésű hódmezővásárhelyi tanyavilágba, ahol tíz mezőgazdasági szövetkezet és két állami gazdaság mellett igen nagy háztáji gazdaság adta a napi feladatokat. Innen meghívást kapott az Országos Állategészségügyi Intézetbe, majd egy újabb meghívásnak eleget téve került Szentesre. - Dr. Ötvös Mihály, az akkori megyei főállatorvos sajnálta, hogy kiváltam a körzetből, és pesti találkozásaink alkalmával mindig szorgalmazta, hogy jöjjek vissza. Városunkban 1956-ban kezdte állatorvosi tevékenységét az akkorra felépült Klauzál utcai ambulancián. Ragaszkodott hozzá, hogy emellett legalább egy termelőszövetkezetet is ellásson, ezek voltak a Rákóczi és Tisza-menti szövetkezetek, később az Alkotmány is. A 60-as évekbeli mezőgazdasági átalakulást követően a Szentesen létrehozott Petőfi-tsz, majd az Arany Kalász-, az Ezüst Kalász-és az Árpád-tsz. Mindemellett a terület magánllatállományát is el kellett látnia. A város fejlődése fokozatosan oda vezetett, hogy a tisztasági rendelet miatt korlátozták az ambulanciai tevékenységet, kiszorították az ottani állatkezelést. Az ambulanciából laboratórium lett, ahol Drávai laboratóriumi munkát végzett. Ezért később a Termál-tsz baromfitelepére került, egészen 1987-ig, amikor kérte nyugdíjazását. Azonban még mindig dolgozik. 1958-tól "ideiglenesen" ellátta az utóbb már Pick-Farm Kft. nevű sertéshízlaldát 2003-ig, amikor az utolsó sertést is levágták. Dolgozott nyugdíjasként az Árpádnál, majd a Május 1-tsznél, a Zöldértnél forgalmazott állatgyógyszerekkel is ő foglalkozott. Kilenc éve a Hungerit Rt. szaktanácsadója, ma is ez jelenti fő tevékenységét. Addig dolgozom, amíg tudok értéket adni - vallja a 78. évébe lépett orvos. Úgy tapasztalta, az állatorvosi pályán tevékenykedőknek általában, így neki is a ló jelentette a legkedvesebb állatot, de nagyon kedveli a szarvasmarhát is. Ezért mondja: - A rendelőintézeti tevékenységben 32 ló volt a csúcs a napi forgalomban, de a 40 ezres szülőpártelep és a 2,5 milliós éves broiler csirkeállomány mellett, elvállaltam a 960 tehénből álló Ilona-parti tehenészetet is a Termál-tszben. A töretlen lelkesedéssel töltött évtizedek elismerése az idén kapott Életpálya-díj, melyet az állatorvosi kamarától vehetett át, s mely rendkívül jólesett neki. Korábban kapott állategészségügyi elismeréseket, s az Agrártudományi Egyesület aranykoszorús tagjaként is tevékenykedik. A kamara etikai bizottságában továbbképzésekben, országos értekezleteken is részt vesz. Végül egyéb szerepvállalására terelődik a szó. A tanácsi időkben tanácstag volt, később, 1994-1998 között szűkebb pátriája, a Nagyhegy, valamint Dónát önkormányzati képviselője. - Mindig is az volt a véleményem, hogy a külterületen élő emberek ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint a városiak, csak más az életmódjuk. A kenyér árát megtoldották a városba jutás költségével is. Saját erőből vezettük a vizet, a villanyt, a gázt, építettünk kövesutat. Ma is nagyon fontosnak tartom, hogy azokat is meg kell becsülni, akik nehezebb körülmények között építik munkájukkal a társadalmat. Darók József

<<< Vissza