|
A zenekar története akár rendhagyónak is tekinthető: annyiban, hogy már
a második lemezük jelent meg, amikor - az idén áprilisban - az első koncertjüket
adták. Mindezt azzal magyarázta a három srác, hogy hobbizenekar, szabadidő-zenekar
az övék. Szerintem is, van mire szerénynek lenniük, hiszen a szóban forgó
második anyaguk elképesztően jó! Olyasmit tartalmaz, ami legfeljebb felületes
meghallgatáskor emlékeztet egy másik zenekar muzsikájára (meg az egyszavas
számcímeket olvasva juthat eszünkbe az a bizonyos másik csapat). Odafigyelve
azonban nyilvánvalóvá válik, hogy bár alig léptek rá, ezek a fiúk máris
a saját útjukat járják!
A hasonlítgatás azonban, annak pontatlanságával együtt is elkerülhetetlen.
Szükséges rossz, aminek célja: segíteni az olvasó tájékozódását a magyar
rock térképén, a Hypertonia helyét keresve. Nos, ez a hely az acid "ösvényein"
át közelíthető meg, és a Másfél nevű zenekar által elfoglalt terület környékén
lelhető fel valahol! A stílusbéli (távoli) rokonságnál lényegesen fontosabbak
a különbözőségek.
Közülük a legfeltűnőbb persze a fúvós hangszer hiánya. A Hypertonia csupán
három tagot számlál: Varga Péter gitározik, Tímár Mátyás játszik basszusgitáron,
Szebeni Zoltán pedig dobol. Muzsikájuk intenzitása viszont a taglétszámmal
fordítottan arányos. Annak szigora, keménysége néhol már-már a (nemrégiben
újjáalakult) Leukémiát idézi, ugyanakkor, talán nem véletlenül látszik
a belső lapon, a zenekari fotón a Pink Floyd korszakos lemezének, (a)
"The Dark Side Of The Moon"-nak a borítója. A Hypertonia muzsikája
jelentős pszichedelikus töltéssel is bír. A kompozíciók strukturáltsága,
zárt, mégsem kiismerhető rendje elismerést érdemlő. Előadásukban pedig
hallatlan erő összpontosul: valami robbanásszerű, lázadó, ösztönös felszabadultság.
(A lemez címe tehát telitalálat.) Hat szám, szűk harminc percben, máskor
és máshol kevés lenne. Itt azonban, elsősorban a muzsika fajsúlyának,
tömörségének köszönhetően, nem marad hiányérzetünk. (Ebben persze a kitűnően
megoldott keverési munkának is komoly szerepe van.)
Az "Ösztön", vele a Hypertonia - Marton László Távolodó szavaival
élve - komolyan vehető! A kis csapat alig, hogy megalakult, máris túllépett
a "lokális hősök" kétes értékű kategóriáján.
Olasz Sándor
|
