A városi könyvtár előadótermében új kiállítás nyílt: K. Szabóné Licsicsányi Rózsa amatőr festőé. A Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola Klarinét Kvartettje után Rózsa Gábor mérnök-muzeológus ajánlotta a festményeket. A kvartett előadása kapcsán megjegyezte, hogy a sok hangulatváltás miatt nagyon jól illik a kiállított képekhez. Felolvasta azt a nagyon szerény, a művésznőre jellemző szöveget, amit tavaly ő írt le. Címe: A késői ajándék. "1940-ben születtem Szentesen. Közel negyven évet dolgoztam az egészségügyben. Festő, grafikusi tevékenységem 1960-ban kezdődött a szentesi képzőművészeti szakkörben. 1997-ben vettem először ecsetet a kezembe. Már ezt megelőzően is sokat rajzoltam, Katona Imre, Sziklay Sándor és Bődi Mária segítették fejlődésemet. Azóta nem telt el nap anélkül, hogy ne vettem volna kezembe az ecsetet. Az érintetlen természetet kedvelem, kiapadhatatlan forrást jelent számomra, mert őszinte, eredeti és igaz." Rózsa Gábor megjegyezte, hogy éppen ezért nem ment virágboltba, hanem a Péter-ház rózsái közül szedett le néhányat. A csokrot átadva hozzátette: "Rózsát Rózsának Rózsától." "Realista olaj és tempera képeim a megye kisebb-nagyobb városaiban megrendezett közös és önálló tárlatokon eredményesen szerepeltek" - folytatta a művésznő által írt szöveg felolvasását Rózsa Gábor. "Számomra a festés gondűző szellemi és testi felüdülés. Ebben a zajos, túlszínezett, reklámokkal teli világban magam körül csendet és békét teremtek egy ecsettel. Indíttatást érzek arra, hogy kifejezzem a szépet, a gyönyörködtetőt, az igazat, ahogy látom. Mindenkivel szeretném megláttatni, hogy a világ milyen gyönyörűséges, számomra nagy öröm a késői ajándék, hogy leképezhetem ecsettel, ceruzával. Ezt az örömet szeretném másokkal is megosztani." A festőnő (képünkön jobbról) egy szép, déli fekvésű, jól benapozott műtermet épített maga körül egy átlagos panellakásban. Képei közül a Szentes környéki táj, az öreg házak, a csalitos Kurca partja, rekettyés erdőrészletei megnyerők a közönség számára. Figurákat alig találni a képein. A Mátra szerelmeseként megörökíti a dimbes-dombos tájat is. Szereti az erdőt, a vízpartot, de nem megy el a virágok mellett sem. Csendéletei vonzóak akkor is, ha gyümölcsöket, igénytelen vadvirágokat fest. Szereti az embereket és ő maga is szeretetreméltó. M. A.

<<< Vissza