Pár hetes terhesen már éreztem, hogy fiú és tudtam, hogy Jákob lesz a neve. Különleges név - mondták sokan. Akkor még nem tudhattuk, hogy egy különleges kisfiú neve lesz. Jákob 2000. november 21-én született. Egyetlen napot kaptam a sorstól arra, hogy születésének felhőtlenül tudjak örülni. Másnap minden megváltozott. Az addig felépített életem egyetlen perc alatt romokban hevert. Fizikailag fájt mindenem és fogalmam sem volt, mi lesz velünk, mit kezdek a hírrel, hogy egészségesnek hitt és várt hatodik gyermekem Down-szindrómás. Ezek a sorok annak a könyvnek a borítóján olvashatók, mely a közelmúltban jelent meg Jákob naplója címmel. Az író, a kisfiú édesanyja, Kisfalvy Angéla. Jákob a hatodik gyermek a családban. Értelmileg akadályozott. Angéla azon vette észre magát, hogy nemcsak anyai szemmel, hanem a gyógypedagógus szemével figyeli a fiúcskát. Miként viselkedik? Hogyan fejlődik? Aztán a tapasztalatait papírra vetette. Egy csodálatos könyvet írt belőle. Azzal a szándékkal, hogy segítséget nyújtson azoknak a családoknak, ahová eltérő fejlődésű kisgyerek született. - Érdeklődési körömet továbbképzéssel bővítettem, mint például fejlesztőpedagógia, korai fejlesztés - mondja. - A korai fejlesztés három év alatti, eltérő fejlődésű gyermekek, a fejlesztőpedagógia tanulási zavarokkal küzdő gyermekek megértéséhez, segítéséhez vitt közelebb. A Rigó Alajos Általános Iskolában dolgozom gyógypedagógusként. Erről az iskoláról annyit kell tudni, hogy tanulásban akadályozott, tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek járnak ide. Az értelmileg akadályozottakat választottam. - Miért? - Az értelmükben akadályozott gyermekek beilleszkedés a bölcsődei és az óvodai években nagyon sikeres lehet. Ekkor olyan képességeket sajátít el egészséges társaitól, amik szükségesek ahhoz, hogy a társadalmunk által felállított követelményeknek megfeleljenek. - Kiknek írta a könyvet, és miről szól? - Könyvem megírására két dolog motivált. Azoknak a szülőknek, akiknek eltérő fejlődésű gyerekük született, megpróbáltam leírni a másság megélését, ott pedig, ahol egészséges gyermeknek örvendenek, próbáltam őket közelebb vinni a másság megértéséhez. Amikor Jákob megszületett, sok mindent szerettem volna tudni, látni, hallani, de nem volt erőm és bátorságom érdeklődni. Könyvembe mindent leírtam, ami akkor engem érdekelt. A gyógypedagógia segített abban, hogy megértsem fiam eltérő fejlődését és segítsem őt. Amikor szülés után az embernek fogyatékos gyermeket helyeznek a karjaiba, egy világ dől öszsze, és azt hiszem, fogalma sincs arról, hogyan tovább. Könyvemben leírtam az érzelmeimet, azt a pokoli fájdalmat, aminek átérzése kellett ahhoz, hogy mostanra elfogadássá érjen. Leírtam azt, hogy hogyan született Down-szindrómásnak, annak ellenére, hogy ezt a genetikai rendellenességet szinte azonnal észreveszik. Nálam semmiféle jel nem mutatott arra, hogy ilyen gyermekem születik. Ma 89 százaléka kiszűrhető. Próbáltam érzékeltetni, hogyan fogadják a testvérek, a rokonok. Nem utolsó sorban azt a tulajdonságát, hogy menynyire kedves és szeretetre méltó. - Nevelése mennyire okoz többlet munkát? - Van, hogy rettentő kimerült vagyok, mert Jákob rendkívül eleven, jó kedélyű, vidám kis legényke. Óvodába jár, mert megfelel az óvodai előírásoknak. De nem maga a gyermek az, ami az ember energiáját elveszi. A társadalom nyitottsága-zártsága az, ami meghatározza, hogy tudunk-e úgy élni, mint mindenki más, vagy megkeseredünk. Nekem szerencsém volt, előttünk tárt kapuk álltak, de ezeket a kapukat hasonló sorsú szülők döngették, keményen. Szentesen azonban az értelmileg akadályozott gyermekeknek nincs helye. Az idén kezdeményezés született arra, hogy szeptemberben induljon egy speciális csoport azoknak a gyermekeknek, akiket a Szegedi Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottság az értelmileg akadályozott kategóriába sorolt. Eddig ezek a gyerekek helyileg Vásárhelyhez tartoztak, ami rettentő terhet nyomott a szülőkre: vagy mindennap utaznak, vagy hétfőn beadják a gyermeket és pénteken délután hozzák haza. Egyik sem jó, mert az első lehetőség pénz és időigényes, a másik esetben pedig elszakad a gyermek a családjától. Ez lelki megrázkódtatás a szülőnek, gyermeknek egyaránt. Az addig családban nevelkedett gyermek csak azért szakad ki a szülői házból, mert nincs más választása. Annak, hogy ez a csoport beindulhasson, feltételei vannak, de nagyon bízom abban, hogy megvalósul. Remélem, hogy a pedagógiai programunkat elfogadják. Nekünk még két évünk van az iskolakezdésig. Remélem sikerül addig utat taposnunk, mert jogtalannak érezném, ha a két választás akkor is fenn állna. Úgy gondolom, hogy Jákobnak is joga van az esti puszival lefeküdnie, és a testvéreknek is joguk van ahhoz, hogy azt az időt, amit utazással töltenék, velük töltsem. - Milyen a sérült gyermekek nevelése, tanítása? - Minden gyermekhez türelem kell, hozzájuk azért kell több, mert lassabb ütemben fejlődnek, érnek, lassabb a felfogóképességük is. A figyelmük, terjedelmük sokkal rövidebb, a tanóra sem 45 perc, hanem 15-23 perc. Az iskolában 19 tanulásban akadályozott kisgyerek (nagyon enyhe értelmi fogyatékosság áll fenn, vagy valamilyen képességtörés, számolási, magatartási zavar például) differenciált oktatása folyik, elsődleges cél az, hogy ugyanazt tanulják meg, mint az általános iskolában, csak lassabb ütemben. Az értelmileg akadályozott gyerekeknél pedig az az elsődleges cél, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Persze írni, olvasni is megtanulnak. Lassabban, sokkal több gyakorlással. - Hogyan készültt el a könyv? - Írtam egy szakdolgozatot, ami kiemelt lett. Dr. Hatos Gyula, aki a gyógypedagógiában jeles személyiség, azt mondta, szeretne tőlem egy könyvet látni. Két hónap múlva elkészült. Két kiadóval tárgyaltam, mind a kettőt érdekelte a könyv. - Lesz folytatása? - Lesz. Amikor Jákob iskolás lesz. Megígértem. Lovas József

<<< Vissza