Gyermekkora óta érdekli a kézművesség. Ami éppen divatirányzat volt, azt mind kipróbálta, meséli Kovács Ivánné. Férjével nyaranta eljárt íjásztáborokba. Nos, egy ilyen alkalommal Arlón beállt a kézművesekhez kosarat fonni. Ott találkozott az erdélyi László Ottíliával, aki meghatározta további érdeklődési körét. - Kamerával végigkísértem a munkafolyamatait, kivallattam a titkokról is. Személyes jó kapcsolat alakult ki köztünk. Leveleztünk. Egy nyáron meghívott bennünket a kézdivásárhelyi táborba. Azt mondta, a férjem megtanul fát faragni, én meg festek. Tíz napig voltunk kint. Járta a könyvtárakat, szakkönyveket tanulmányozott. A kézdivásárhelyi múzeumban, ahol gazdag anyag található ebből, elmagyarázták neki a motívumok jeleit, jelentésüket. 2000-ben elkészítette első kis ládikáját, amivel a Szabadidő Sportklub Tavasz a természetben című kiállításán szerepelt. Aztán elkezdte zsűriztetni a munkáit, már a kilencedik darabnál tart. Május 27-én Élő népművészet címmel országos kiállítás nyílt az Iparművészeti Múzeumban, ott egy ékszeres ládája szerepel. - A bútorfestés mellett gyapjúszőtteseket, mézeskalácsot készít, bihari takácsmintán dolgozik, belefelejtkezett a hímzés, a batikolás, a makramézás fortélyaiba. Hol tanulta mindezt? – Soha nem tanultam, autodidakta módon fejlesztettem magam. Nálunk, Biharnagybajomban egyetlenegy hímzett terítőt nem találhattak a családi házban, anyu még varrni sem tudott. Kapott egy varrógépet ajándékba, azon tízéves koromban varrtam először. Aztán jött a horgolás, majd virágasztalt készítettem. Az egész falu a gyékénymunkát csinálta, bedolgozók voltak. - Idehaza, Magyarországon nem volt olyan népi bútorfestő, akitől tanulhatott volna? - Sajnos nem. A múzeumokban is kevés anyag van belőlük. A népi vonal a festett bútorban vagy elégett, vagy elégették őket. A 19. század végére, az 1900-as évek elejére lefutott. Jött a barna bútor, megtörtént, hogy a festett bútorokat is egyszínű barnára mázolták. Volt, ahol hombárnak, tárolóedénynek használták. - Hogyan alakulhattak ki a festett bútorok? - Régen a szegény emberek nem tudták a drága tölgyfa bútorokat megvásárolni. Puhafából készíttettek bútort, sok festéssel. Egy-egy minta alatt 7-10 festékréteg is lehet. Én is legalább három-négy sorral alapozom, csiszolom. Utána jön a minta megrajzolása, azt egyszínű sárgával lealapozom, aztán adom rá a többi színt: zöldet, pirosat, vajszínt, stb., ahogy megkívánja. Majd utána jön egy belső díszítés, kontúrozás. - Milyen festéket használ? - Természetes alapanyagokból, magam kikevert festékekkel dolgozom. A legszebb folyamat az, amikor befejezek egy darabot és akkor lenmagolajos kezeléssel életrehívom. A tompa, matt színek fölélénkülnek, egymáshoz simul az egész. Leginkább fenyőfára dolgozunk, a kisebb tárgyakat rétegelt falemezből készítjük. Most egy bölcsőt festek, két nagymama rendelte a júniusban születendő unokájuknak. Ez lesz az ajándék. - Elkészítettek egy háromszéki szoba-makettet is... - A 90x90-es alapterületű, négy lábon álló, háromfalú szobával, melyet népi bútorokkal rendeztünk be, szeptemberben vettem részt Szegeden, a Natura Nemzetközi Kézműves Szakkiállítás és Vásáron. A munka alkotói– és közönségdíjat nyert. - Közös, összehangolt munkáról beszél. - A férjem munkálja meg a fát, vasas szakember, de ügyes kezű, kreatív. Ebből a szempontból egymásra találtunk. Ő készíti el az általam elképzelt és megtervezett dolgokat, tőle fatisztán megkapom az anyagot, onnantól kezdve enyém a pálya. - Kik vásárolnak ma festett bútorokat? - Vannak, akik nem értékelik. Az értelmiség szereti. Például egy közösség kelengyés ládát kíván megvenni kolléganőjüknek nászajándékba. Hogy a családból induljak ki, három lányunokánk közül az első már megkapta a maga kelengyés ládáját. Zsűriztetve van, nagyon értékes darab. Ha fölnyitjuk a tetejét, látjuk, benne van az életfája, sok ágat festettem neki, hogy népes családja legyen. És egyéb más szimbólumok találhatók a ládában. Mint régen. - Idehaza leginkább kézműves vásárokon vesz részt, ahol népművészeti termékeket árulnak. Miként került ki külföldre? - A Hungaricum Center ügyvezető igazgatónője hívott telefonon, a szegedi kiállításon és annak katalógusában látta a munkámat, azt mondta, szeretné a festett bútoraimat az Európa napon bemutatni. Magyarország az élelmiszer, az ipar és a kézművesség területén volt jelen Neudrossenfeldben. Amikor a faxot megkaptam, akkorra már Szirbik Imre polgármester is tudott az egészről. Egy algyői házaspárral béreltünk autót, úgy mentünk ki négyen. A standíjamat a polgármesteri hivatal fizette ki. De többen is segítettek, így: Szabadidős Sportklub, Városi Szolgáltató Kft., Hunor-Coop Rt., Piramis Áruház, Csongrád Megyei Közgyűlés, Horváth Mihály Gimnázium, Szentesi Művelődési Központ díszítőművész szakköre, EMBÉ Mérnöki Iroda – Besze Tünde, dr. Ferwagner Péterné, Ifj. Vidovics Ferenc, Olasz Réka, Nagy István. Példamutató emberségükért és segítőkészségükért ezúton is hálás köszönetet mondok. Lovas József

<<< Vissza