Biztosan sokan játszottak el a gondolattal, hogy időutazást tesznek. A szokások, életvitel és építészet mellett a közlekedési utak helyének változása is érdekes lehet, például, ha belegondolnak, hogy 150 évvel ezelőtt az lenne a feladatuk, Szentes főteréről Csongrádra jussanak el. Képzeljék el, akkor nincsenek még a folyók szabályozva, nincsenek hidak, nincsenek vasutak és burkolt utak. A szabadon mozgó vizek, a Kurca, Körös és Tisza nádas, zsombékos, lápos mocsaras közét lakatlan, és csak kis részben művelt területként engedték birtokba venni az emberek által. A képzelődés és találgatás lehetőségét mellett, arra ösztönzöm Önöket, hogy hétvégén üljenek kerékpárra, hogy közvetlen közelről érezhessék át a múltbeli szentesi vándor életérzését. Szentes főterén a református nagytemplom és a Kiss Bálint utca legyen a felismerhető kiindulópontunk. Az Ady Endre, Sima Ferenc, Boros Sámuel utcán kerekezzenek le a Kurca partján, közben vegyék szemügyre a régi házakat, igaz ezek kicsit fiatalabbak, de ha a Bálint utcába betérnek, ott még talán találhatnak közel százötven éves házat is. A kórházból a legrégebbi sebészet melletti röntgenes épület is csak huszonöt évvel később épült, tehát azt a régi idők vándora még nem láthatta, de onnan gyönyörű panoráma nyílhatott az előbb említett ősi háborítatlan vidékre. A város határa a Szalai utca vonalában volt, innen elágazott az út, az egyik a marha legelőre (repülőtér) vitt, a másik a Kurca magas partjának szélén az úgynevezett "Vámházgáti révig". Ez volt a rév a Kurcán, helyileg az Árpád Tsz pulykatelepe, és a honvédségi lőtér mellett. Mivel az ősi út, a mai Csongrádi, akkori Széchenyi út 1897-es kiépítését követően, ezen a részen megszűnt, így azt később beépítették, illetve honvédségi használatba került, tehát most kényszerkerülőn a Rákóczi úton, és a honvédségi terület átkötő útján keresztül tudunk visszatérni az eredeti útra, a révhez. A Vámházgáti rév túloldalán a ma is meglévő Kurca gáton, amely összeköti a pulykatelepet a tiszai feljáróval, lehetett még viszonylag magas vízállás esetén is el lehetett jutni a "bődi révhez", amely már a honfoglaláskor is ismert tiszai átkelőhely volt. A rév ma is változatlan helyen van, honvédségi célokat és magán motorcsónakok vízre engedésére alkalmasan, a tiszai lejáróval szemben. A rév a vashíd 1904-es átadását követően szűnt meg üzemelni, így a gát és a beton burkolat közötti rázós nagykockakő burkolatát már több mint száz éve nem használja a Csongrád és Szentes közötti forgalom. No tehát, a vándor révész híján egy röpke öt kilométeres kerülővel átkerekezik a gáton és új hídon a tiszai rév túloldalára, majd ismét időutazva a ma is burkolattal rendelkező gáton futó aszfalt út elődjén indulhat tovább a "bődi révtől" Csongrádra. A rév csongrádi oldalán a gát megépítését megelőzően toronyiránt, a Tisza parton kanyarogva vezetett az út, amelyet 1898-ban építettek át burkolt kongótégla úttá. Ennek az útnak láthatjuk a nyomát a 451-es út déli oldalán, a vasúti hídi elágazás előtti becsatlakozó útban, amely mellett a feszület van. Ez az út a már említett Kőkeresztes becsatlakozástól, a vasúti átjáró közel ötszáz méter hosszú korrekciójától eltekintve, az eredeti nyomvonalon halad Csongrád főteréig. Menet közben található dolgok közül a Kurca átkelésnél található tiltót, csak a csatorna hetven évvel ezelőtti öntözési és belvíz elvezetési célokat szolgáló vízrendezésekor építették. Ma már csak elképzelhető az Ady Endre utca elbontott, a Sima Ferenc utca leaszfaltozott 5 méter széles kiskockakő burkolata, de a növényzettel összehangzó kisvárosi utcakép egyértelműsíti azt. A Boros Sámuel utca beépítési szélessége jól mutatja, hogy a csordának mekkora volt a helyigénye a reggeli ki- és esti bevonuláskor. A vámházgáti út, illetve a csongrádi kőkereszttől vezető út töltéseinek azonossága valószínűsíti annak tervszerű kiépítését, annál is inkább, hiszen ezt az útvonalat elsősorban hadászati szempontból vették figyelembe a XVIII. századtól. Bármennyire valószerűtlen, a csongrádi bevezető szakasz is teljesen átalakult, méghozzá a két háború között, ettől függetlenül azt hiszem, a régmúlt idők jeleit keresve felüdülve tehetnek kirándulást ezen az általunk oly gyakran használt úton is. Jó utat! Halmai László

<<< Vissza