"Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" Batsányi János jeles költőnk a francia forradalom idején szólította így meg azokat a nemzeteket, országokat, "kik rút kelepcében nyögtök, s rabságnak kínos kebelében." Napjainkban az Európai Unió népei költői felszólítás nélkül is Párizsra vetik szemüket "nem derül fel reményeik víg napja", hanem felakad bennük a kérdés: mi van veletek franciák? Így ünneplik ama második világháború végét, melynek győztesei azért lehettek, mert Európa és az USA népei segítségére voltak? Vagy netán a 85 év előtti hírhedt Párizs-környéki békediktátumokat akartátok így megdicsőiteni? Úgy látszik, valami átmeneti - vagy végleges? - feledékenység lett úrrá rajtuk. Kiszállott emlékezetükből, hogy ők voltak az Európai Unió dicső eszméjének zászlóvivői már kezdetekben? Történelmi nagyszerűségről tettek bizonyságot akkor, mikor megbékéltek szinte máról-holnapra a németekkel. Ennek az emléke is cserben hagyta őket? Aztán mily feltűnő módon adtak az európai népek tudtára, hogy semmiképpen nem hajlandók bevenni az alkotmányba annak a szellemi, kulturális örökségnek a megemlítését, melynek kereszténység a neve. Nekik lett igazuk. Most meg ők szavazzák le ezt a kereszténytelenített alkotmányt. Nohát, erre nem mondhatná Batsányi, hogy "vidulj, gyászos elme, megújul a világ!" De azt alighanem tanácsolná: gondolkodjatok csak el emberek! Lehet, hogy a franciák - szándékuk ellenére - megbüntetik magukat. Azért a makacs és hajthatatlan ateizmusukért, mely szembe fordult azzal a történelmi ténnyel, melyet az általuk tisztelt Jean-Marie Lustiger, párizsi bíboros-érsek így szögezett le: "Európa (és benne Franciaország) csakis a zsidóknak adományozott és a zsidók által továbbadott Biblia által létezik." De úgy látszik, hogy leginkább a mai franciákra nézve vált igazán Lustiger bíboros másik kijelentése: "Mai kultúránk a pillanat kultúrája, és a jelen kultúrája, mely el akarja tüntetni az emlékezetet." Mindenesetre úgy néz ki, mintha a mai franciák a tegnapi franciák ellen fordultak volna, így aztán erőteljesen hozzájárultak ahhoz, hogy egy új Bábel zűrzavara szakadjon Európa népére, melynek pedig reménye volt arra, hogy a múlt század szégyenteljes európai történelmét egy új Pünkösd váltja fel: valami szellemi egynyelvűség békéje. Ezt a reményt most megcsúfolták a franciák. Csak nehogy mi, magyarok ebben gyorsan segítségükre siessünk! Mert - sajnos - mintha erre volna kedvünk. Napokon belül kiderülhet. Ha csak... Vági László

<<< Vissza