Április 11. a Költészet Napja ebben az évben különösen kiemelt jelentőségű, hiszen József Attila születésének 100. évfordulója. Országszerte rendezvényeken, esteken, iskolai ünnepségeken és irodalom órákon emlékeztek, idézték fel a szerencsétlen sorsú költő géniusz életét és munkásságát. A kora gyermekkorban kezdődött nélkülözések, a mellőzöttség, a megaláztatás, a rendezetlen egzisztenciális helyzet, költői rangjának el nem ismerése, az illegális mozgalom gyanakvása, a fasizmus terjeszkedése és még sok más ok József Attilát a harmincas évek során egyre betegebbé tette, s vezetett korai halálához, melynek körülményei ma is tisztázatlanok. Témáinak, hangulatainak sokszínűsége, mély érzelme, kötődése, költői kifejezésmódja rabul ejti műveinek olvasóit. A JÖVŐNKÉRT Művészeti Iskola, Kiss Bálint Református Általános Iskola tagozatai szervezésében, irodalmi délutánon idézték fel József Attila művészetét, gondolatiságát a gyerekek, szülők, tanárok. Az irodalmi élmények összekapcsolása a vizuális élménynyel, a gyerekek képzelőerejének, kreativitásának legeredményesebb, legmaradandóbb élményt nyújtó tevékenysége. Almásiné Szaszkó Edit és Csorba Ildikó drámatanárnők az iskola Tóth József utcai épületében látták vendégül az érdeklődő szentesieket. Egyik előzetes feladat József Attila verseihez illusztráció készítése volt. A színes, különböző technikákkal készített kis alkotásokat Haller Andrea tanárnő és tanítványai alakították kiállítássá, mely az irodalmi délutánon nemcsak díszletül szolgált. A gyerekek alkotásaikat be is mutatták egymásnak, melyik verset ábrázolták, milyen érzelmeket akartak kifejezni. József Attila életéről a gyerekek újságkivágásokat, fotókat gyűjtöttek, melyeket Almásiné tanárnő kérdésfelvetésére: - Ha színben kellene megfogalmazni a költő egyéniségét, melyik színt választanád? Az együtt megfogalmazott asszociációk alapján, mély lila selyemre kerültek fel az emlékképek, az emlékezés fehér szegfűjével. A zsúfolásig telt média teremben körben ültek a résztvevők. Mindenki elhozta legkedvesebb József Attila versét, hogy saját előadásában érzékeltesse a többiekkel, milyen érzelmek, élményék, kötődések vezérelték kiválasztásában. A versmondást "térben járva" készítették elő, így memorizálták, s észrevétlenül oldották fel az előadás előtti természetes feszültséget, lámpalázat a drámapedagógusok. Az élet, a vers, a feszültség ritmusai, a gyerek kezekben össze-összekoccanó kavicsok csengése segítette, varázsolta misztikussá a versek világában elkalandozókat. Edit tanárnő "kedves" versének elszavalása mély, figyelő csendet váltott ki a hallgatók körében. Ildikó tanárnő megzenésített József Attila verseket énekelt, s tanított a gyerekekkel, méltó lezárásaként a felemelő délutánnak, ahol a valódi értékek, értő, érző szívekre találtak, s mi pedagógusok bízunk jövőt formáló erejében. Keller Jánosné

<<< Vissza