<<< Vissza

Habemus papam!

2005. április 22.

 
A televízió jóvoltából tanúja lehettem annak a pillanatnak, mikor ama nevezetes kémény fehér füstje jelentette: megtörtént a pápaválasztás, a harmadik évezred első pápaválasztása.

Bevallom őszintén: nagy izgalom vett rajtam erőt. Ugyan kire esett a választás? Lesz-e meglepetés egy olyan korban, mikor a hitnek, az erkölcsnek, általában a vallásnak alig van beleszólása a dolgok alakulásába? Öreg fantáziámnak voltak elgondolásai. Olyanok, melyekről előre tudtam, hogy szinte gyermekes naivitásnak számítódhatnak: második gyermekkorom termékének. Imádkoztam is és imádkoztattam is tőlem telhetően.

Aztán kiderült, hogy nincs meglepetés. A "papírforma jött be." Szerte a világon meg is fogják állapítani: II. János Pál hosszú és elismert vitézkedése után nyilván az ő akarata szerint kellett a dolgoknak alakulnia. Így lett pápa az ő legjobb barátja és legfontosabb munkatársa: a német Joseph Ratzinger.

Egy hívő lelkipásztor erre csak azt mondhatja: így akarta a Szentlélek. Hanem aztán a névválasztása erősen meglepett. Elcsodálkoztam, hogy nem dicső elődjének nevét vállalta fel. Nem lett volna benne semmi feltűnő. Sőt! Talán azt mondták volna az emberek: ez így természetes, hiszen sokat köszönhet neki. Hanem XVI. Benedek lett.

Először értetlenkedtem, mert tudomásom szerint XV. Benedek, az első világháború pápája, nem futott be valami fényes pályát. Sikertelen békeajánlataira senki sem ügyelt. Szeme láttára ömlött az európai keresztények vére a keresztény vallás nagy szégyenére. Ősi pápajóslat teljesedett be az ő szolgálati idejéről: "Regilio Depopulata", azaz a vallás elnéptelenedése. És hozzá a szó minden értelmében.

Hanem hamar eszembe jutott, hogy az egyház egyik lenagyobb hatású szentjét Benedeknek hívták. Nem hiába nevezte ki a pápa Európa fővédőszentjének. Ő volt az európai keresztény kultúra egyik oszlopa híres jelmondatával: „Imádkozzál és dolgozzál!“ Könnyen meglehet, hogy az új pápa ezzel a névválasztással az Európai Unió felé akart gesztust tenni. Ez annál is inkább elképzelhető, mert a XX. század német-zsidó szentjének, Edith Steinnak a szerzetesi nevében is szerepel a Benedek, latinul: Teresia Benedicta. Így aztán jó üzenetnek tartom e névválasztást.

Azt meg szívből kívánom egyháznak és Európának, hogy a konzervatív gondolkodású pápa sikerre tanítsa meg valódi konzervativizmusra azokat, akik csak szellemi tunyaságuk parancsára tartják magukat konzervatívnak.

E kívánságomban benne van a magyar egyházak és társadalom féltése is. Virág Benedek szavával köszöntöm az új pápát:"Szállj le felséges palotád egéből, / Béke… / s Európának mezején jelenj meg / Már valahára."

Vági László


<<< Vissza