Mit tekintünk rendnek: rend az, amikor a tárgyak elhelyezése értelmesen és jól szolgálja a cselekvés célját. Vele szemben a rendetlenség egy kaotikus állapot, melyben a tárgyak össze-visszaságában semmilyen értelmességet sem találunk. Tehát a rend úgy alakulhat ki, ha tárgyakat, eszközöket értelmesen és célszerűen helyezzük el. Kell egy cél, és kell egy abba az irányba ható akarat, ha bármelyik hiányzik, ott a rendetlenség. A gyerekek rendetlenségénél leggyakoribb, hogy még nem látják a célt, ezt még fokozza a lustaság, azaz az akarat hiánya is. Sajnos ma egyre több felnőttnél is felfedezhetjük a "gyermeki jellemzőket". A rendetlenség a túlzottan céltudatos (zsenik, tudósok stb.) embereknél is megjelenik, azt szokták mondani, hogy a szórakozott embereknek a tárgyak az ellenségei. Füst Milán szerint a káoszt agyunk fel sem tudja fogni, mert mindenben valamilyen szerkezetet keres. Környezetünk nagyobb és hosszantartó kaotikus állapotát nehezen tűrjük. Nem véletlen, hogy a háborúkban, forradalmakban könnyen torzul az ember és egyre jobban vágyódik a rendezettségre. Viszont a túl merev és feszes rend csak a formát szolgálja és nem a célt. Ha minden jogszabályt aprólékos pontossággal betartanánk, nagyon lelassulna az életünk. A rend hiánya sokakat zavar, de megszüntetéséért csak kevesen tesznek bármit is, a hiba okozóját mindig másban keressük. Az emberek nagy részének van egy sajátos rend-rendszere, mely nem esik mindig egybe az általánosan elfogadottal. S ha az eltérés túlzottan nagy, akkor ez az egyéni rend már rendetlenségnek néz ki. Itt felvetődik az egyéni szabadság határa, az, hogy figyelemmel kell-e lenni a közösségre vagy csak a saját maga rendszere a lényeges. A precíz, mértani pontosságú rendben már feszélyezve érezzük magunkat, a viselkedés pózolásba mehet át. Kell egy kis "rendetlenség", mely otthonossá teszi a környezetet. A rend és rendetlenség küzdelméről szól a Furcsa pár című darab is. Az otthoni rend fenntartásában mindenkinek ki kell venni a részét. Sajnos Kelet-Európában, jobban mondva magyar szokás, hogy nálunk főleg a nők dolgoznak otthon. Családokban gyakori panasz az édesanya szájából, hogy én vagyok az "uralkodó rabszolga", aki csak állandóan rendet rak a többi családtag után. Lehet, hogy ez az állandó cselekvéskényszer is közrejátszik abban, hogy a nők átlagosan 7-8 évvel túlélik az erősebb nemet? Nyugaton természetes, ha az asszony főz, akkor a férfi mosogat vagy takarít. Közösen tartják rendben az otthonukat, így nem lehet szemrehányást tenni egyik félnek sem. Gyerekeket nem elég tanítani a rendre, hanem példát kell mutatni, mert ennek van a legnagyobb hatása. Egy-egy családban komolyabb változtatás csak erős behatásra történik. Ilyen a költözködés, haláleset, válás miatti szétköltözés, gyerekek "kirepülése" stb. Ritkább esetben ez teljes körű lakásfelújítás is megteheti a hatását. Megszokott rend és életritmus azzal is felbomlik, ha az egyik házastárs nyugdíjba meg, így a rendszeres munkába járás helyett otthon marad, megzavarva a család évtizedes szokását. Külön gond, ha a nyugdíjra nem készülünk fel időben, s nem alakítunk ki magunknak rendszeres elfoglaltságot. Dr. Horváth György

<<< Vissza