Félegyháziné Somogyi Éva mondja: ez a másfél-két év nagyon különbözik a többitől. Ugyanis négy cikluson át először történt meg vele, hogy nem egyéni képviselőként került a testületbe. Ez végül is meghatározza a helyhatóságban végzett munkáját. - Igazán nem tartozom egyik oldalhoz sem - folytatja. - A testületben valahol középen ülök, de függetlennek mégsem érzem magam. Egyfajta családi indíttatás és az évek során kialakult szimpátia motiválja bennem azt az érzést, miszerint inkább a jobboldalhoz állok közelebb. - Mégsem az összefogás frakciójában ül... - Hiszem, hogy várospolitikus vagyok. Valahol középen ülök. Beállítottságom jobboldali, ugyanakkor a helyi döntéseknél a város érdekét kell előtérbe helyezni, erre tettünk esküt is, ezt igyekszem betartani. A jobboldali összefogás frakcióból, amely a Fidesz MPSZ mögé sorakozott fel, lényegében önmagamat zártam ki azzal, hogy a szakmai érveim alapján a város számára nem azt a döntést találtam megfelelőnek, amit a frakció támogatott. Néha már úgy érzem, hogy a szakmai véleményemre nem igazán kíváncsiak. Sokan tudják rólam, hogy a politikáért szakmai érveket, gondolatokat soha nem voltam hajlandó föláldozni. - Három ciklusban a kisgazdapárt támogatásával egyéni képviselőként munkálkodott a testületben. Mi a helyzet most? - A győztes képviselőtársam mögött egy hajszállal lemaradva a jobboldali összefogás listájáról kerültem be. Ennek ellenére, amikor a város dolgait tekintem, körzetemre, ahol három ciklusban képviseltem a lakosságot, kiemelt figyelmet fordítok. Túl sok választási lehetőségünk nincs, de amennyiben egy picike is akad, akkor azt megteszem. - Kezdettől fogva a pénzügyi bizottság elnökeként tevékenykedik... - Úgy érzem, képviselői munkámnak igazából az első ciklus volt a legszebb időszaka, az jelentette a legnagyobb kihívást. Úgy érzem, abban az időszakban a testületi ülések is mások voltak, lehetőség nyílt arra, hogy egy-egy kérdésen vitatkozzunk, vagy ha meg tudtuk győzni a másik oldalt és viszont, ők tudtak meggyőzni bennünket jó dolgokról, az előterjesztést el tudtuk fogadtatni. Más volt a szavazati arány, a képviselő-testület pártpolitikai szempontból megfeleződött, ott igazán ki lehetett egy-egy kérdés mellett állni. Az utóbbi két évben, miután baloldali többség van, ha egy kezdeményezés elindul, az mindenképpen végigmegy, akkor is, ha az politikai vagy gazdasági szempontból nem támogatható. - Bizottsági elnökként nem lehet könnyű dolga, hiszen a pénzkérdés szinte mindenütt jelen van. - Így van. Testületi ülések előtt szinte valamennyi napirendi pontot tárgyalja a pénzügyi bizottság. Egy feladatot határozunk meg, vagy egy feladat elvégzésének a mikéntjét döntjük el, hogyan szeretnénk, az valahol pénzügyi kérdéssé válik. - A költségvetés tükrében hogyan látja a korábbi és a mostani önkormányzati munkát? - Elsősorban a működés az, ami a jelenlegi intézményi struktúra fenntartását szolgálja. Sajnos nem igazán történt olyan látható változás, ami jelentős költségmegtakarítást jelenthetett volna. Lassan elodázhatatlan az, hogy a szakmai bizottságok ne tegyenek javaslatot arra, hogy egy-egy feladatot talán egy másik struktúrában kellene megoldani, hiszen a feladatellátás színvonala már évek óta stagnál. Be kéne látni, hogy a mai világban akár az oktatás, vagy más területeken komoly eszközfejlesztéseket kellene végrehajtani. Költségvetésünket, évek óta elsősorban a személyi jellegű kiadások gyötrik. A pályázati pénzek is érdekes dolgok, mert nem biztos, hogy az önkormányzatokat olyan irányban ösztönzik, hogy azokat a feladatokat, fejlesztéseket valósítsák meg, amelyek a számára gazdaságosak. Nem mindig a hasznosság a meghatározó. - A most folyó nagyberuházások, mint például a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése vagy a Kossuth tér északi részének felújítási, építési munkálatai nagyon fontosak. - Ezért beszélhetünk rendkívüli költségvetésről, hiszen az említett két beruházás önmagában 2 milliárd forintot felemészt. A többi: folyamatban lévő dolgok, mint a járdaépítés, útfelújítás, intézményi felújítások. Nagyon érdekes, az első költségvetés másfélmilliárd körüli volt, a város költségvetésében most működésre 5 milliárd forint körüli kiadás. És akkor még a középiskolák hozzánk tartoztak. A kórházzal együtt átkerültek a megyei önkormányzat fenntartása alá. Persze akkor még megközelítőleg a normatívák fedezték a feladat ellátását. Most jelentős önkormányzati kiegészítésre van szükség. A kormány meghatároz ugyan feladatokat, de a forrást elfelejti hozzárendelni. Nem jut arra pénz, hogy a színvonalat emeljük. Lovas József

<<< Vissza