<<< Vissza |
Tragédiák árnyékában |
2005. február 25. |
Elgondolkodtam. Megesik az emberrel. Állítólag figyelmetlenségből adódik
a dolog. Az a jó benne, hogy fájdalommentes. Bár vannak tapasztalataim a
cammogó észjárásról. A mínusz 60-as IQ valóban gátat emel a gondolkodásnak. Azért jó érzés az, ha az ember tud valamit. Gyakran utazom autóbuszon. Na már most eme tömegközlekedési járgányon az utas nagyon ráér. Akár a gondolkodás magasztos felségterületére is tévedhet. Mit tehet mást? Felsorolnám. Tessék figyelni, nem leszek hosszú. Egy: a mellette ülő utastársa csodálatos meséit hallgatja. Kettő: olvashat is, ha kedvét leli benne. Jobbik esetben hallgat, mint kutyagumi a fűben, s közben figyeli a mellette elsuhanó táj mindinkább szürkeségbe vesző monoton egyhangúságát. Jómagam a rádiót hallgatom. Abban is a reggeli híreket. Mit mondjak, nagy élvezetnek nem nevezhető pótcselekvés az egész, hiszen az éterbe vesző tragédiák nagy részét a televízió előző esti híradójában már bemutatták. Tele volt velük a csatorna. Mintha semmi más nem történne ebben az országban. Elgondolkodtak már azon, miért hiszik a magukat nagyra tartó szerkesztők, hogy csak a balesetek, természeti katasztrófák, a fekete krónikák érdeklik a népet? Sejthetnék pedig, hogy önjelölt politikusaink jóvoltából az egész életünk egy nagy tragédia. Hallgatom a rádiót. A füldugók laza tartásukból eredően át meg átengednek más hangokat is. Arról például, hogy a Joli férje egy áldott ember, s az előttem ülő asszonyság szavaiból kitetszett, soha nem verné meg a feleségét. (Az esti filmben volt szerencsénk látni az ellenkezőjét.) Azután Marcsival is örülhetünk, mivel szerencsésen túl van a félévi vizsgákon. Az a helyes szőke hölgy pedig mögöttem gyermekáldás elé néz. Jó Isten, hova jutottam!? Nem értem az embereket. Alighogy megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, még kisem hűlt ex- és jelenlegi miniszterelnökünk évértékelő beszédétől az éter, mindenki Józsi bácsija, alias Torgyán József ismét a parlamentbe tart (a héten jelentette be, hogy indul a következő választáson), amikor Verebes István visszatért a Heti Hetesbe... De nem sorolom tovább. Fölöslegesen hablatyolok itt. Holmi világot-országot rengető ügyek nem érdeklik a népet. Helyette miről beszélnek? Boldog házasságról, sikeres vizsgákról, gyermekáldásról. És mindennek a tetejébe képbe van az álomszuszék Lala is. Amint leül a helyére, hátradönti ülését, és máris bevágja a szundit. Nem is volna semmi bajunk vele, csakhogy horkol is közben. Lovas József |