Hallgattam Böjte Csaba atya igehirdetését. Ő maga volt a magyarázata annak az igének, mely írva van: "Kérjetek és adatik nektek." Kért és kapott, mert tudta, mire kell kérni. Mint Krisztus papja tudtunkra adta, hogy aki hisz, az cselekszik. S amit cselekszik, az nem lehet kevesebb, mint érvényt szerezni a prófétai és jézusi szónak: "Az Úr lelke rajtam: azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek..." (Luk. 4,18). Assisi Ferenc dévai tanítványa a huszadik és huszonegyedik században bámulatra méltó elkötelezettséggel kiáltja felénk, hogy az evangélium a szegényeké! Próbáljuk ezt elhinni! Legalább azok, akik nagyon "keresztények", de akik ennél kényelmesebb és gazdaságosabb módon akarják megélni hitüket. Ezek közé tartozom én magam is. S ezt nem afféle kötelező keresztény alázatból mondom, hanem csak a rend kedvéért. Legyünk hálásak azért, hogy Csaba atya tanúságtétele szíven ütött bennünket. Azt meg kívánjuk neki, hogy eltűnjön szívéből az a szomorúság és csalódottság, melyet akkor érzett és vallott is be pl. jánoshalmiaknak, mikor nem kedve szerint történt amaz adventi népszavazás. Szeretném hinni, hogy itt, Szentesen, megtapasztalhatta, hogy a magyarok igenis szeretik az erdélyieket. S főleg akkor szeretik, ha hiteles emberekkel üzenhetik meg irántuk táplált hazafias érzelmeiket. Azt mi is tudjuk, hogy beteg a mi társadalmunk. De nem annyira, hogy adott esetben szent kihívásokra ne tudnánk egészségesen reagálni. S talán még jelenlegi tudathasadásos lelkiállapotunk is feljavulna, ha például jól megfizetett politikusaink próbálnák igazán szeretni az embereket, főleg a szegényeket. Ha igazmondásra rendezkednének be, ha nem egymás sárba döngölésétől várnák sikereiket. Ha a nép bizalmát úgy akarnák megszolgálni, mint Böjte Csaba a hitét és sok-sok szegény gyermek szeretetét. Ha szavazatokat nem manőverezésekkel és praktikákkal akarnának zsákmányolni, hanem megérdemeléssel. Szentes és környékének népe anyagi értelemben vett nagylelkűséggel is igazolta: mit ér neki, ha hiteles emberekkel van találkozása. Végül még ennyit: "Csaba királyfi" látogatása egyben nagyböjti önvizsgálatra is szólít mindnyájunkat. Meg is tesszük úgy, hogy megválaszoljuk József Attila kérdését: "Ti jók vagytok mindnyájan, / Miért csinálnátok hát rosszat?" Az biztos: február 17-én egy ferences atya kedvéért jók voltunk mindnyájan. Vági László

<<< Vissza