Nyelvészeti panoptikum, antropológiai kutatóhely, egzotikus kiránduló célpont? Nekünk egyik sem! Moldva, Etelköz nyugati pereme II. András óta búvóhelye a magyaroknak. Kun magyarok határt őrizni, huszita magyarok Mátyás seregei, erdélyiek Báthori István vajda elől, majd székelyek tömegesen a Habsburgok miatt menekültek ide. A menekülteket a románságba történő "asszimilációtól" a többségi, görögkeleti társadalomtól elkülönítő római katolikus vallás óvta meg. A Tatros, Tázló, Szeret partján ma is körülbelül 250 ezer római katolikus vallású ember él, akik egyértelműen magyar származásúak. Nyelvük a falu alapításának idejétől függően archaikus a XV. és XVIII. századból való, de a mi számunkra kortól függetlenül csodálatosan érdekes, hiszen ők nem vettek részt a felvilágosodás nyelvújításában. Mielőtt felkerekednek, hogy világ csudájára megtapasztalják azt, amit ma már a világon számos nyelvkutató tanulmányoz, hiszen ilyen élő nyelvtörténeti kutatóhely nincs másik a földön, hadd figyelmeztessen önöket, hogy ne az érdekességüket, hanem a magyarságukat tartsák fontosabbnak. Az előbbi az önök kíváncsiságát, míg az utóbbi a csángó magyarság identitás tudatát helyezi előtérbe. Mivel az erdélyi püspökség nem küldött papokat a századok folyamán elcsángált faluk lelki vezetésére, a pápa az 1600-as évek elején missziós területté nyilváníttatta azt, s így az ott élőket olasz, majd román nyelvű papok szolgálják. Hosszú ideig az iskolázatlanság, a latin nyelvű misék védték anyanyelvüket. A második világháborút követően még több száz magyar iskola kezdte meg a működését itt, de sajnos pár év múlva a diktatúra bezáratta mindet, s a mai napig ellehetetlenítik a magyar nyelv hivatalos oktatását. A második vatikáni zsinatot követően a templomokban a latin nyelvről nemzeti nyelvre történő átállás, ezen a vidéken az egyház számára a román nyelv bevezetését jelentette. Ami nem sikerült 750 év alatt, az 50 év alatt már majdnem beteljesedett, a kötelező román nyelvű iskolába járás, erőszakosságig menő magyarellenes elnyomással, illetve a hagyományos életforma szétrombolásának következtében. Hiába magyar az anyanyelv, érvényesülni archaikus kisgyermeki nyelvtudással sem Erdélyben, sem másutt nem lehet. Gondoljuk meg, hogy az összes iskolában tanult szót elfelejtenénk, mire lennénk alkalmasak? Két megoldás kínálkozik az ott élők számára. Az egyik az elrománosodás, csak románul tanítom a gyereket, hogy ne okozzon a nyelv problémát neki. Sajnos sokan választják ezt az utat. A másik, a magyar nyelv iskolai szinten történő megtaníttatása. Ehhez azonban a szándék mellett tanárokra is szükség van, amit ma sem a román, sem a magyar állam nem támogat, ezért kérem, hogy támogassa anyagilag az ez ügyben tevékenykedőket. Egy nép számára nincs szörnyűbb, mint az, ha elveszti a nyelvét, vagy a vallását. Segítsünk csángó testvéreinknek, tegyük lehetővé, hogy a magyar nyelvet tanulni vágyó csángó fiatalok elsajátíthassák azt! A magyarok Istene áldja meg mindkét kezével a jó ügy érdekében megmozduló honfitársaimat! Farkasné Márton Katalin

<<< Vissza