Még nem hajnalodik. Még tart az éjszaka, mikor mozgásba jönnek bennem a gondolatok, melyek nagyon papírra kívánkoznak. Ilyenkor aztán úgy vagyok a sötéttel, mint József Attila a "Téli éjszakával", melyről azt verseli: "Tündöklik, mint a gondolat maga - a téli éjszaka". Persze azt nem állítom, hogy tündöklő gondolatokkal fogom telegépelni ezt a papírt, de azért ide tudok idézni magától József Attilától, egy nagyon aktuális és ébresztő, harangzúgással is felérő sóhajtást: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek... / Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hisz zúzmarás a város, a berek... / Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, / Hogy fölmelegednének az emberek." De ki rakhatná meg azt a nagy tüzet? A politikusok? Tőlük ezt - naivul - nem várhatjuk el. Egy olyan világban, ahol a politika beszűkült hataloméhes pártpolitikává, nem lehet arról ábrándozni, hogy majd ők melegséget, szelíden igazságot árasztó szavakat fognak szólni. Nekik megosztó beszédre van szükségük. Erről nem tudnak és nem is akarnak lemondani. Ez az ő fegyverzetük. Csak magunkra számíthatunk! Csak arra, hogy mozgósítjuk magunkban a még meglévő jóság-tartalékot. Szemünket pedig megnyitjuk arra, hogy egymásban is felfedezzük a jót, s elhisszük róla, hogy az nekünk is szól. Csak így tudjuk felülmúlni ezt a 15 éves téli éjszakát, mely ránk szabadult és makacsul tartja magát. Azt persze jól tudom, hogy ahhoz, amit eddig leírtam, csak azoknak lesz közük és jó indulatuk, akik hisznek. És most, ebben az összefüggésben nem templomjáró hitre gondolok. Amire én gondolok, arra még a templomjárás is kevés. Sőt, talán még veszélyes lehet, mert megpróbálja azt helyettesíteni. A magyar 15 éves tél elleni tűzrakáshoz az kell, hogy ki-ki kockáztassa meg a saját jóságába vetett hit kalandját. Aki hiszi, hogy Istentől való, jól teszi. Én is azt hiszem. De aki máshonnan eredezteti, az sincs felmentve attól, hogy higgyen benne és működtesse. Befejezem azzal, hogy tegnap, a "balázsolás vasárnapján" sok szép arcú, okos tekintetű szentesi diákot áldottam meg. Látásuk valósággal felvillanyozott. "Ezekért - ha nem volna Isten - akkor is érdemes volt pappá lennem, hogy megáldhassam őket s kívánhassak nekik jó egészséget és boldogabb életet". Látásuktól még az én öreg szívem is melegedett, pedig nagyon hideg volt a templomban... Most látom, hogy itt a hajnal. Hétfő hajnala. Utóirat: Február 17-én kedves vendége lesz Szentesnek: Böjte Csaba, ferences atya Déváról. Majd el fogja nekünk beszélni, milyen érzés az: tüzet gyújtani sok szegény gyermeknek, s hogy kell a tűzhöz fát gyűjteni. Nem úgy, mint koldusok szokták, hanem úgy, mintha tényleg ő lenne a valódi Csaba királyfi. Azt persze nem fogja mondani, hogy "Ha nem lenne Isten, akkor is", hanem azt fogja éreztetni, hogy "Mert van Isten, azért." Annál jobb a gyerekeinek! Vági László

<<< Vissza