<<< Vissza

Jelentés a munkásnép nyomoráról
Csergő alispán példát mutatott

2005. január 21.

 

Képünkön: Szentesi kubikosok munka közben (A felvételt Csergő Károly készítette.)


Az elmúlt év szeptemberében ünnepeltük dr. Csergő Károly (1879-1969) egykori alispán születésének 125. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Szentesi Életben felidéztük küzdelmes életútját, amely bizonyságul szolgálhatott arra, hogy a megrázkódtatásokkal és feszültségekkel terhelt történelmi időszakban is meg lehetett őrizni az emberi tartást, tisztességet, becsületet. Példamutató, tevékeny életéről, maradandó értékeket felmutató tudományos munkásságáról a szülőhely - Szegvár nagyközség - emléktábla avatással és egy dokumentumkiállítással emlékezett meg. A Csergő Károly életét és korát bemutató emlékkiállítás anyaga jelenleg megtekinthető a városi könyvtárban. Ez alkalmat ad arra, hogy néhány újabb adalékkal bővítsük a nagy tiszteletnek örvendő megyei főtisztviselőről kialakult képet.

Korábbi írásunkban utaltunk arra, hogy Csergő Károly hivatali működését mindvégig a korszak súlyos gazdasági-, szociális- és közegészségügyi problémái iránti érzékenység jellemezte, amely az "úri körökben" közel sem volt általánosnak mondható. Az elmélyülő gazdasági világválság idején egyre elviselhetetlenebbnek találta a munkásnép nyomorát, s alispánként törekedett a nyomasztó bajok orvoslására. A valóságot nyíltan feltáró jelentéseiben kérte a miniszteriális szervek segítségét, legtöbbször hiába. Tudományos alapossággal megírt szociográfiai munkáiban is igyekezett ráirányítani a figyelmet a megoldást sürgető gazdasági és szociális kérdésekre, nem sok eredménnyel.

Az 1920-as évek végétől a munkanélküliség állandósult. Szentesen - a megye székhelyén - a munka- és kereset nélküli földmunkások száma folyamatosan elérte az 1500-1600 főt, míg az egyéb szakmákhoz tartozó munkásoknak átlagosan 40-60 %-a volt munkanélküli. Erre utalt alábbi megrázó hangú jelentésében Csergő Károly alispán, amelyet a földművelésügyi miniszternek írt 1929. május elsejei keltezéssel:

"Nagyméltóságú Földművelésügyi Miniszter Úr!

Kötelességemnek tartom bejelenteni Nagyméltóságodnak, hogy Csongrád vármegye városaiban és nagyobb községeiben, ahol nagyobb gazdasági munkásosztály van, főként pedig Csongrádon és Szentesen ma már a munkanélküliség oly mérvet öltött, hogy a köznyugalmat alig lehet fenntartani. - Naponkint éhező csoportok jelennek meg a hivatalokban, és követelik a munkát és kenyeret a maguk és családjuk részére, amely szintén kenyér nélkül áll és éhezik. - Több esetben megvizsgáltam a munkás családok helyzetét, és azt rendkívül ínségesnek és nyomasztónak találtam.

A nyomor miatt oly elégedetlenség és gyűlölködés harapódzik el a nép között, ami igen könnyen kirobbanásokra vezethet. A munkanélküliség és nyomor miatt a munkások kész prédái a lelketlen bujtogatóknak és kommunista agitációnak.

Ezen a rendkívüli és kormányzati szempontból is veszélyes helyzeten egy csapásra segítene, ha a munkások nagy részét el tudnák helyezni. S ez az elhelyezés sürgős, mert ma még a mezőgazdasági munkáknál a munkások nem foglalkozhatnak, a hosszú szigorú tél után azonban feléltek a családok mindent, és semmi tartalékuk nincs, és helyzetük napról-napra égetőbbé és nyomasztóbbá válik.

Ezért kérve kérem Nagyméltóságodat, hogy méltóztassék a helyi ármentesítő társulatoknál függőben lévő csatornaépítési és töltéserősítési munkák haladéktalan foganatosítását elrendelni, és ehhez a szükséges anyagi hozzájárulást megadni. Ennél ma nincs sürgetőbb és fontosabb, mert ezer és ezer éhező családról van szó, - s ezen a helyzeten csak társulati munka segíthet, ahol a munkások nagy tömegét lehet egyszerre munkába állítani és foglalkoztatni.

Ismételten kérem Nagyméltóságodat, hogy vármegyém népének ezen kétségbeejtő helyzetében a legsürgősebben intézkedni méltóztassék.

Végül jelentem, hogy a városokban és községekben oly közmunkára, mely az általános munkanélküliséget részben is enyhítené, - kilátás nincs, mert a városok és községek mai nehéz anyagi helyzetében és a mai általános nehéz pénzügyi helyzetben a közmunkák szünetelnek, és olyan nagyobb közmunkákról, ahol nagyobb számú munkást lehetne foglalkoztatni, - anyagi eszközök hiányában - szó sem lehet."

Csergő Károly tisztviselői működése alatt számos hasonló jelentéssel, beadvánnyal és kérelemmel bombázta a legfőbb hatóságokat, de legtöbbször elutasításban részesült. Erőfeszítései bizonyítják, hogy azok közé tartozott, akik nem tudták közönyösen szemlélni az alsóbb néposztályok nyomorát, s legalább megpróbáltak segíteni. Számos kortársától eltérően, Csergő Károly emberségből jelesre vizsgázott; kiérdemelte az utókor tiszteletét!

Labádi Lajos


<<< Vissza