Filmes és színházi berkekben emblematikus jelentősége van, ha egy színész Szentesről érkezik, vallja Gáspár Sándor. A helyi születésű, Jászai Mari - díjas színművész pályája kezdetén együtt játszhatott, az ugyancsak városunkból származó Őze Lajossal. A színésznagyság egyszer megszólította a kezdőt : "Te mikor voltál otthon?" Gáspár Sándor ettől kezdve érezte, hogy ő is szentesi. A kis epizódot a Városért emlékérem átvételekor mesélte el a városházán. - Tavaly önt is láthattuk az egykori drámaisok találkozóján. Milyen hatással volt pályafutására a diákszínpados múlt a szentesi gimnáziumban? - Alapvetően meghatározta, mert a diákszínpadon kerültem annak közelébe, hogy bátran akár verset is mondhatok, játszhatok a többiekkel a színpadon. Addig ezzel nem találkoztam. Bácskai Miska bácsi invitálására kerültem oda, ő szúrta ki, hogy lehet bennem valami, ahogy az órákon a folyosón vagy futballozás közben viselkedem. Abban a négy évben, míg én is diákszínpados voltam, előadásainkkal bejárhattuk az egész országot, televízióban is szerepelhettünk, díjakat nyertünk a " Ki mit tud?"- on, a "Szóljatok, szép szavak, Szóljatok, játszunk, a Regölők sorozatban. Innen aztán egyenes út vezetett a színművészeti főiskolára, ahová engem és a testvéremet is elsőre felvettek. Azt mondhatom, kamaszkoromban a gimnázium diákszínpadosai országosan ismert színházcsinálók voltak. Ezután alakult a drámai tagozat, mert a pestieknek, elsősorban Várkonyi Zoltánnak feltűnt, milyen ambíciózus fiatalok jönnek Szentesről. A mai napig sokukkal találkozom is. Szakmai szempontból emblematikus dolog Szentesen végezni. - Jelenthet - e többletet, vagy ellenkezőleg, inkább hátrány vidékiként erre a pályára kerülni? - Nem hátrány. Gazdagság. Azt tapasztalom, hogy az az élményanyag, amit egy vidéki fiatalember visz magával, nagyon nagy előnyt jelent a számára. Nem kisebb példákat mondhatok, mint Őze Lajos Szentesről, Páger Antal Makóról, Bessenyei Ferenc Vásárhelyről. Tehát erről a földről igenis gazdag, pazar tehetségek kerültek a fővárosba, és meg is állták a helyüket. - Említette testvérét Tibort, aki szintén színész. Ritka az ilyen színészcsalád, mint az öné. Felesége Bánsági Ildikó színésznő, de a lánya, Kata is szerepelt már filmen. A színjátszás körül forog az életük? - Annyiban, hogy szeretjük csinálni és nézni is, egymás munkáit különös figyelemmel. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a lányom ügyesen, tehetségesen csinálta élete első filmes munkáját, és öcsémre, aki tavaly elnyerte a Magyar Filmszemle férfi alakítás díját, élete első nagy filmszerepéért. - Ön nincs híján remek szerepeknek. Az utóbbi évek szinte minden magyar sikerfilmjében játszott, többek közt Koltai Róbert filmjeiben. Jó érzékkel választ. - Én ezt megfordítanám: talán nem tűnik nagyképűségnek ha azt mondom, hogy jó érzékkel választanak engem, vagy akár a testvéremet egy-egy szerepre. Ez mindig meglep, mert nincsen szerepálmom, inkább az érdekel, hogy rólam mi jut eszébe a rendezőnek. De ha már itt tartunk, decemberben lesz Koltai Robi legújabb filmjének, a "Világszámnak" a premierje, amiben az ő ikertestvérét alakítom. Szőke Andrással is forgattam a nyáron, a "Zsiguli" című filmnek is decemberben lesz a bemutatója, és sok szentesi szerepel benne. - Milyen gyakran látogat haza? - Sajnos, szüleim már nem élnek, a testvérem Békéscsabán játszik, úgyhogy mostanában kevesebbet tudok hazajönni. Legutóbb augusztusban jártam itthon két napra, érettségi találkozón voltam. - Október 23-án vehette volna át eredetileg a Városért emlékérmet, de külföldre szólította a munkája. - Igen, aznap Pozsonyban vendégszerepeltünk az Új Színházzal a Magyar Napokon, Jirí Menzel által rendezett Mégegyszer hátulról című darabbal. - Hogyan fogadta a városi kitüntetést? - Nagyon megtisztelő, és rendkívül jólesik. Darók József

<<< Vissza