Főtiszteletű Tőkés László püspök úr! Kedves Szolgatársam Jézus Krisztusban! Mindenekelőtt őszinte szeretettel köszöntelek 1989-es hős vitézkedésed 15. évfordulóján. Tudnod kell, hogy mily félremagyarázhatatlan módon adtam tudtodra elismerésemet. Ugye emlékszel, hogy az előző állomáshelyemen, Dunavarsányban, az ottani magyarok mily nagy vendégszeretettel voltak irántad és Tempfli József püspöktársad iránt? Felejthetetlen volt jelenlétetek XXIII. János pápa szobrának megkoszorúzásakor! Aztán 1989-es helytállásod 10. évfordulóján, 1999-ben én is siettem újra gratulálni neked. Most meg, hogy újra egy jeles évfordulóhoz érkeztünk, el nem mulaszthatom, hogy megköszönjem Istennek, a történelem Urának, hogy téged szemelt ki és tett alkalmassá a romániai forradalom kirobbantására. De, ugye te sem tudod felejteni, hogy ama történelmi karácsonyon mily önzetlen szolidaritással rohant sok-sok magyar fiatal férfiú Erdélybe, hogy segítsen? S ugye el kell ismerned, hogy az átkos és hosszú Kádár-rendszer sem tudta kiölni az itteni magyarok lelkéből az áldozatos segíteni-tudás érzését, ha arra szükség van? Erre hivatkozva kérlek most, hogy 2004 adventjében, légy szíves minden főpapi és szónoki befolyásod működtetésével eloszlatni az erdélyi magyarokban azt a csalódást, melyet most érezhetnek. Neked tudnod kell, hogy a magyarok nem irántatok voltak keményszívűek, hanem olyan kérdésekre nem voltak hajlandók választ adni, melyeket nem éreztek érthetőnek és aktuálisnak. 15 évvel ezelőtt kérés nélkül rohantak segíteni, most kérésre sem, mert az önmagát marcangoló politikai elit nem volt képes megmagyarázni, hogy az Európa küszöbén álló székelységnek miért volna oly égetően szüksége olyan, útlevélre, melynek három év múlva nem lesz semmi jelentősége. S, azt sem tudta értelmezni, hogy a pártok ez ügyben miért fogtak ádáz tusakodásba egymás ellen. Inkább rossz sejtelmei voltak. Ezt a sejtelmet pedig csak növelte a te " szent csodálatos" éneked. Sokan ezt rossz néven vették, mert úgy érezték: "nem vagyunk mi oly keményszívűek, mint ama betlehemiek, akik nem adtak szállást a várandós Máriának." S nem kevesen meg is sértődtek. Én magam úgy éreztem, hogy azzal a csodaszép karácsonyi népénekkel valami méltatlan dolog történt. Püspök Úr! Kedves Szolgatársam! Advent idején bizonyára te is sokat prédikálsz Keresztelő János szellemében. Ezért kérlek: te is egyengesd a megbékélés útját azok szíve felé, akiknek nem könnyű elfogadni, hogy csak a keményszívűség látszatával kell birkózniuk. Imádkozom magam is érted, hogy jó szívvel megírt kérésemet ne legyen túl nehéz tejesítened. Aki tudott 15 évvel ezelőtt hős lenni, annak tudnia kell most alázatosságot gyakorolni. Szép karácsonyt kívánok, szeretettel: Vági László

<<< Vissza