Képünkön: A templom alaprajza és oldalnézete az 1768. évi átépítés
után (Szentesi Levéltár, 1840 k.)
Szigethy István életútjáról keveset tudunk. 1761-től mogyoródi plébános
volt, onnan 1763. május 3-án érkezett városunkba. 1778-tól a Nógrád megyei
Kosd, majd 1783-tól 1793-ig újra Mogyoród plébánosa volt.
Szigethy megérkezésével egyidőben az uradalom a városra hárította a plébániai
kerítés felépítését, ami ellen Lakos Mihály református bíró tiltakozott.
Az uradalom hozzájárulásával végül mindkét felekezet paplakjának kerítését
a város terhére állították fel.
Mivel az 1100-1200 katolikus számára a templom már kicsi volt, Szigethy
kijárta báró Harruckern Ferenc kegyúrnál az épület kibővítését, amire
1767/68-ban, részben a város költségén került sor. A négy öl (~7,5 m)
hosszú, a templomhajónál szélesebb bővítmény keleti végét a meglévő harangtoronyhoz
építették, amit az arányosság érdekében megmagasítottak és a város terhére
toronyórával is elláttak. Innen származik az a szentesi jogszokás, hogy
később valamennyi toronyóra beszerzését a város vállalta, és máig karban
is tartja. A kegyúr a templomnak egy új, azaz negyedik harangot adományozott,
majd 1771-ben kisebb javításokat végeztetett.
1771 és 1776 között a reformátusok is felépíthették templomuk tornyát,
de saját költségükön. Valószínűleg a felekezeti békesség érdekében 1774-ben
báró Harruckern kötelezte magát, hogy a katolikus egyházközség épületeit
a jövőben nem a város, hanem saját bevételei terhére fogja karbantartatni.
Ebben az évben Migazzi Kristóf bíboros, bécsi hercegérsek, váci kormányzópüspök
Bodonyi Sándor őrkanonok, volt szentesi plébános társaságában Szentesen
is átutazott. Ekkor a plébániai kerítés és a gazdasági épületek már romló
állapotban voltak; Szigethy pedig megkezdte a Plébániatörténet (Historia
Domus) vezetését, megörökítve az 1745 utáni fontosabb eseményeket is.
1775-ben Halász János uradalmi jószágkormányzó nyomására Molnár József,
egy helybeli katolikus lett a bíró, aki a városházán kitetette a Feszületet.
Az uradalom új házat építtetett a harangozónak a Kurca-parton, és a templom
telkét teljesen, a plébániáét pedig az utcafronton téglakerítéssel határoltatta
el. A kántorház és az abban lévő tanterem viszont kijavítatlan maradt,
majd a báró halála után az uradalom részben adományokból, részben pedig
a város kényszerítésével 1776-ra új iskolát adott a katolikus egyházközségnek.
A báró végrendeletében 500 forintot hagyott a plébániára, ami a váci székeskáptalan
letétjébe került. A kamatokból a templom, a plébános, a kántor és a harangozó
részesült, amiért a kegyúr halálának évfordulóján (november 14.) évente
harangszó mellett énekes-orgonás gyászmisét kellett végezni.
1776-ban az úrbéri rendezés során a katolikus egyházközség mindenkori
tisztségviselőinek kijelölték a javadalmi földeket, de a reformátusok
csak Vertics József vármegyei földmérő jószántából kaptak némi földet.
Bár az ekklézsia vezetői 1777-ben az özvegy bárónétól kérték a sérelmes
helyzet rendezését, nem kaptak újabb földeket, ezért földbérlésre kényszerültek.
Szigethy idejében mintegy húsz, főleg ferencrendi pap segédkezett a plébánián,
hosszabb ideig Pasitzky József nyugdíjas plébános is Szentesen lakott.
Szigethy vezette be, hogy a kereszteltek anyakönyvében a szülők lakhelye
(település) és társadalmi állása is szerepeljen. Valószínűleg Szigethy
idejében hozták be a vámháztól Nepomuki Szent János szobrát, mely a templomnál
kapott új helyet; Szent József szobrát a város déli végében pedig 1761-1774
között állíttatta fel Chatalides Lipót jószágkormányzó. Bár a templomnál
már megszűnt a temetkezés, a kereszt még mindig állt, miként a temetőben
is. A harmadik kereszt, amit 1761 után emeltek, a Vámházhoz vezető út
mentében, valahol a mai Leiningen és Boross utcák találkozásánál lehetett.
A templomban havonta szentségimádási napot tartottak, a körmeneteket pedig
a templom körítőfalán belül végezték. Ekkor a betegek áldoztatásához a
pap általában ministráns kíséretében, lámpással és csengő mellett vitte
az Oltáriszentséget, Szentesen azonban e külsőségeket elhagyták.
Szigethy másfél évtizedes lelkipásztori működése alatt sokat tett a rábízott
hívekért. A reformátusok iránt - úgy tűnik - személy szerint békésnek
mutatkozott és kerülte az ellentétekre okot adó alkalmakat, viszont az
uradalom lépései többször okoztak értelmetlen feszültséget a két nagy
felekezet között.
Szigethy István 1778. április 21. és május 3. között költözött el Szentesről,
a következő plébános érkezéséig pedig Jaksits Salamon minorita szerzetes
kormányozta a plébániát.
Nagy Géza Balázs
|
