Képünkön: Nemes Sándor Nagyon sok betegnek nem lenne esélye a gyógyulásra, arra, hogy új életet kezdhessen, ha nem lennének emberek, akik önzetlenül nyújtják karjukat véradásra. A véradók évente egy alkalommal kiléphetnek a névtelenségből. Agócs Lászlónénak, a vöröskereszt helyi titkárának véradó szervező munkáját dicséri az a szép számú véradó, akik megjelentek a tiszteletükre rendezett legutóbbi ünnepségen. Dr. Andics László, a vöröskereszt országos elnöke köszöntötte az önkéntes véradókat, a véradásszervezőket, a hivatásos vöröskeresztes dolgozókat, a vérellátó szolgálat dolgozóit, mindenkit, aki tesz azért, hogy mindannyian biztonságban érezhessük magunkat, ha megbetegedünk, vagyis, ha olyan helyzetbe kerülünk, amikor - megfogalmazása szerint - a legnemesebb emberi szolidaritásra van szükségünk. Az elnök örömmel számolt be arról, hogy Csongrád megyében a legmagasabb az önkéntes véradók száma a lakosság arányához képest. Országosan az a cél, hogy a lakosság 5 %-a rendszeresen adjon vért, mert ekkor van meg a vérbiztonság, tartalékkészletek ebben az esetben állhatnak rendelkezésre. Csongrád megyében ez a szám közelíti a 8 % - ot, Szentesen 7 % körül van. Nem is olyan régen országos vérhiányról szóltak a tudósítások, emlékeztetett dr. Szekeres Veronika, régióigazgató főorvos. Most a három megyét (Csongrád, Bács, Békés) érintő régióban próbálja az aktivitást elérni. Az "Együtt a véradókért" alapítvány 15 éve példa nélküli volt, mondta az egyik alapító, dr. Molnár Gyula főorvos, a vöröskereszt alelnöke. 400 ezer forintos alaptőkéjük mára 3,5 milliós lett. A felajánlott 1 %-okból 300 ezer forint gyűlt össze, ezt, s az alaptőke kamataival együtt, összesen félmilliót tudnak most a véradók megbecsülésére fordítani, mondta dr. Molnár Gyula. Őt kérték fel arra, hogy Szirbik Imre polgármesternek tízszeres véradása alkalmából emlékplakettet ajándékozzon. Sokszoros véradókat köszöntöttek az este folytatásaként, kezdve Nemes Sándorral, aki a legtöbbször, száznegyvenszer adott már vért. Nemes Sándor elmondta, 1960 óta, 18 éves korától jár véradásra, rendszeresen, évente négyszer. Addig édesanyja volt véradó a családban s ez a hagyomány folytatódik: egyik fia a 80. véradás közelében jár. Nemes Sándor úgy gondolja, addig fog vért adni, míg leveszik tőle, vagyis még két évig biztosan adhat vért a hatvanhárom éves férfi. Ebből tudja, hogy egészsége rendben van. Sok régi vasúti kollégájával találkozott az ünnepségen. Szintén a vasútnál dolgozik a 120-szoros véradó László Sándor. Ez annak is köszönhető, hogy főnöke, Makra Zoltán mindig nagyon pozitívan állt hozzá, hogy a dolgozók véradásra járjanak. Sándor még a '70-es évek elején egy brigád tagjaként kezdte, s van egy szép emléke abból az időből: egy kisfiútól - akiről a mai napig sem tudja, kicsoda - kapott egy képeslapot, melyen megköszönte, hogy vért kapott. D. J.

<<< Vissza