Rovatunk állandó vendége Kiss Gabriella, klinikai szakpszichológus, a CSSK Pedagógiai Szakszolgálatának vezetője. Az 1940-es évek elejéig fel sem merült, hogy házasságkötés előtt a kamaszok távol éljenek a szülői háztól. Az iparosodás korában nyílt meg a pályaválasztás útja, a független egzisztencia megteremtésének a lehetősége. A tinédzserkultúra kialakulásának a hátterében tehát tágabb kulturális változások húzódnak meg. A tizenéveseket azóta is az önállósági törekvés és az identitáskeresés jellemzi, de ezt a küzdelmet már egy rohanó világban kell megharcolniuk. Milyen kérdések kerülnek számukra előtérbe? Legfontosabb problémájuk annak meghatározása, hogy kik is ők valójában, mi a szerepük ebben a társadalomban, hogyan, milyen normák szerint kell élniük. Ez a " KI VAGYOK ÉN " korszak, melynek velejárója, hogy gyermekünk már képes az absztrakt gondolkodásra is, és ezt gyakorolja is. Kissé filozofikussá válik, az élet nagy dolgai kezdik érdekelni, elméleteket gyárt és akár " a világot is megváltja " ha kell. Különleges akar lenni, amivel együtt járnak a különböző önkifejezési formák: divat, zenei irányzatok követése. Ha lehet, próbáljuk meg folyamatos kritizálás nélkül elviselni időnként szélsőséges öltözködését, állandóan változó és egyben alakuló társaságát. Ezáltal fogja megtalálni saját identitását, mely számtalan nehézséget okoz számára. Rá kell ébrednie, hogy az énképnek sok-sok összetevője van, és ezek néha összeegyeztethetetlennek látszanak egymással. Néha úgy tűnik, hogy kamaszunknak nincs is szüksége a szeretetünkre, nyűgösnek tartja, hogy szeretnénk tudni a dolgairól. Milyen kérdésben tarthatjuk elfogadottnak, hogy a csoportnyomásnak engedelmeskedik? A csoportnyomásnak való engedelmeskedés életkori sajátosság, normális jelenség, így tudja elfogadtatni magát másokkal, gyakorolja, hogyan kell majd felnőttként beilleszkednie a társadalomba. Ezért a kérdés az: valódi kapcsolatban vagyunk-e serdülő gyermekünkkel, őszintén tudunk- e beszélgetni vele, akár saját hibáinkról is. A kamaszok kicsit hasonlítanak a sündisznókhoz, tüskéiket a felnőttek, de leginkább a hozzájuk közelállók felé meresztik. Ha valaki közeledni próbál hozzájuk, védekezésből megszúrják. Mégis, ez az a korszak, mikor a szüleiktől ugyanolyan feltétel nélküli szeretetre vágynak, mint hároméves korukban, de ahogyan akkor sem tudták ezt kimutatni, úgy most sem képesek erre, ebben a második, még viharosabb dackorszakukban. Bármennyire is sokszor a képtelenséggel határos, nyugalmat, higgadtságot, rugalmasságot követel tőlünk kamasz gyermekünk nevelése. Tudnunk kell, hogy joggal igényli, hogy apja, anyja a külvilággal szemben megvédje minden körülmények között. Amennyiben tisztában van vele, hogy számíthat ránk, életének legfontosabb eseményeiről tudni fogunk, akkor is, ha az éppen valami rossz dolog. (folytatjuk) Nagy Andrea

<<< Vissza