Úgy látszik, a határainkon túl élő magyarok sorsa, pontosabban azok kettős állampolgársága mindennél fontosabb ügy: csak arról szól a tévé, a rádió, az újság, miközben egy szó sem esik a határainkon belül élő hárommillió magyar gondjairól, a télvíz idején fedél nélkül élő magyar állampolgárok iszonyú nyomoráról. Nem a határainkon belül élők sorsát kellene rendbe tenni, utána a határainkon túl élőkét is? Akinek csak azért kell a magyar állampolgárság, hogy könnyen áttelepülhessen hozzánk, az eladja Erdélyt a románoknak, a Vajdaságot a szerbeknek. Nekem az erdélyiek Erdéllyel együtt Erdélyben kedvesek, a Vajdaságban élők a Vajdasággal együtt méltók a támogatásra. Magyarok nélkül Erdély olyan lesz, mint egy gondozatlan sír, amelyben az évszázados Erdély történelme nyugszik. Nyugszik? Inkább vádolja azokat, akik eladják. Ha szereted a fiadat, lányodat és a hétvégeken elengeded a diszkóba, ne add oda neki az autódat, sőt ígértesd meg vele, hogy nem autóban jön majd haza. Mert, ha történik vele valami, magadat is vádolhatod. Egy tartós házasság nem úgy boldog, hogy mindennap, egész nap télen-nyáron, megszakítás nélkül csupa öröm benne az élet, hanem úgy, hogy a szeretet folyamatosan képessé és késszé tesz a megbánásra, a jobb belátásra, a kiengesztelésre, s a gyertya kialudt lángját újra fellobbantja. Dr. Imre Ernő

<<< Vissza