November 1-jén halottak napja alkalmából megemlékezést tartottak a városban és a szentesiek lerótták kegyeletüket a háborúkban elesettek emlékműveinél. Így történt ez a második világháborúban elesettek emlékére állított emlékműnél is amikor még senkinek sem tűnt fel, hogy valami hibádzik az emlékmű környékén. A liget kanyarban található emlékmű átépítése miatt lekerült harang nem az enyészeté lett, hanem visszakerült az emlékműre, de annak a lábánál találtak helyet az alkotók. Máté István kezemunkáját nem akarták elrondítani nagy csavarokkal, bilincsekkel, hanem próbáltak egy kicsit humánusabb megoldást találni a rögzítésre: robbanó tiplit, amely egy esztendőn keresztül jól teljesített szolgálatot, de egyszer csak lába kélt a harangnak, de mindezt úgy tette, hogy senkinek nem tűnt fel. Tatár Istvánné férjével egy véletlen folyamán látta meg Szabó Mihály (Szentes és Nagymágocs közt lévő) csicsatéri tanyájában az asztal alatt a harangot. A tanya tulajdonosa elmesélte, hogy a fia találta egy Szentes melletti tanya 22 méter mély kútjának tisztítása közben három méter mélyen az iszapban. Hárman húzták a felszínre, és miután megtisztították találgatni kezdték, hogy ez vajon kinek is hiányzik. Fémgyűjtők is jelentkeztek érte és kilójáért 400 forintot ajánlottak. Tatárné szólt Varga Istvánnak, aki Vásárhely-Kishomokon nyáron haranglábat avatott, nézze már meg ezt a furcsa imitt amott lyukas, nyelvetlen harangot, melyen feliratok és évszámok tükrözik, hogy a II. világháború eseményeihez tartozik. Ő Návay Sándor szobrászművészt értesítette, hogy nézze már meg, mi is került elő a kútmélyi iszapból. Mivel a környéki szobrászok igencsak ismerik egymást és azok alkotásait így egyből megismerte Máté István csongrádi kollégája alkotását, ami eredetileg a szentesi második világháborús emlékművet díszítette. Ekkor Varga István felhívta a szentesi városházát, Bayer Károly a Polgármesteri Hivatal műszaki ellenőre megnézte, hogy tényleg hiányzik az emlékmű szomszédságából a harang. Így került vissza kisebb hiányossággal Szentesre a nyelvtelen harang (a díszítő felső részt lefeszítették), amely egyenlőre lakat alá kerül, de későbbiekben új rögzítési módot dolgoznak ki, hogy megint dísze legyen az emlékműnek. Kép és szöveg: Vidovics

<<< Vissza