Kettős öröm, hogy interjút készíthetek Szenczi Sándornéval, Szegvár nagyközség polgármesterével. Nyilvánosan is gratulálok kitüntetéséhez, a történettudomány önzetlen támogatásáért kapott érdemkereszthez. Másrészt köszönetet mondhatok a támogatásért (e-mail, adatgyűjtés), amelyet a polgármesteri hivatal nyújt a "Közös dolgaink..." Szentesi Élet-ben történő megjelenéséhez. - Köszönöm a gratulációt. Szeretném viszonozni és egyúttal köszönetet mondani a szegvári vármegyeház épületében megrendezett gazdag anyagú, remek színvonalú és nagy sikerű rendvédelem-történeti kiállításért, amely ön nélkül nem jött volna létre. - Mit tudna hozzáfűzni az eddig megjelent problémafelvetésekhez: Derekegyházi oldal, Kurca, vármegyeház és a polgárőrség fejlesztése? - Sok szálon kapcsolódik életünk Szentes városéhoz, ilyen például a D-oldali tanyavilágban élők, vagy ott tanyával rendelkezők ügye. Az ő életüket megnehezíti, hogyha hivatalos ügyeiket intézni bejönnek a faluba, ezt csak Szentes felé kerülve tudják megtenni. Dolgozni, tanulni és vásárolni Szentesre járnak. Nagymértékben megkönnyítené életüket, ha a falutól a derekegyházi elágazásig megépülhetne a mintegy 3 km hosszú út szilárd burkolata. Az utóbbi időben szaporodik az olyan pályázati lehetőségek száma, amelyek célja éppen az ehhez hasonló problémák megoldása. Akadály itt is a szükséges önerő hiánya. Hiába tűnik ez alacsonynak (most például van olyan lehetőség, amelynek támogatottsága 85 százalék), hiszen az út- és hídépítés költségei rendkívül magasak, tehát a szükséges 15 százalék is több 10 millió forint lenne. Ennél is súlyosabb gond, hogy a kint élők jelentős része számára jelenleg elérhetetlen az elektromos áramhoz való hozzájutás. A legtöbb tanya esetében sokkal többe kerülne az áram odavezetése, mint amennyit a tanya ér. Most abban reménykedünk, hogy a jelenleginél sokkal kedvezőbb pályázati lehetőséget teremtenek tanyavillamosítás céljára. Persze vannak dolgok, amelyeket mi magunk is meg tudunk oldani. A közelmúltban két csinos kis buszvárót készített és helyezett ki ellátó szervezetünk az említett területre. Üröm volt az örömben, hogy az úttól az építményig lerakott járólapokat pár nappal a lerakásuk után az utolsó darabig ellopták. Kénytelenek voltunk a feljárót kibetonozni. Talán segítené a tanyán élők biztonságát, ha néhányan közülük részt vennének a polgárőrség munkájában. Az egyesületben szeretettel várják a jelentkezőket. Kérdezett a szegvári vármegyeház sorsáról is. Pillanatnyilag annak is örülünk, hogy az elidegeníthetetlen állami tulajdonban lévő épület kezelője az alkalmi rendezvények, kiállítások szervezését lehetővé teszi számunkra. Most a kezelői jog átruházásáról sem tárgyalnak velünk, de ez (akár a tulajdonjog is) a későbbiekben változhat. - Köszönöm beszélgetést! A közelmúltban szerény jövedelmű kisemberek fordultak hozzám kérdéssel: "Arról írjon, hogy miért szűntették meg Szegváron a sertésfelvásárlást? Miért kell Szentesre szállítani?" A "hozzáértő" szegvári képviselő-testületi tag hetet és havat összehordott, csak ne kelljen nyilatkozni. Az volt a benyomásom, hogy az érintett, nem bízik kellő módon a demokratikus sajtó nyilvánosságában. Most tapasztalhatom a polgármester asszony szakmai felkészültségét közéleti kérdésekre adott válaszaiban. Bízom abban, hogy a következő számban e kérdésre is megfelelő válaszadót fogunk közösen találni. Akár Szegváron, Szentesen, akár Szegeden vagy Budapesten. Mészáros Imre

<<< Vissza