Rovatunk állandó vendége Kiss Gabriella, klinikai szakpszichológus, a
CSSK pedagógiai szakszolgálatának vezetője.
A fizikai, testi bántalmazásnak többnyire jól látható nyomai vannak.
A lelkileg meggyötört gyermek testén nem találhatunk kék foltokat, karmolást,
csípést és egyén nyomokat, így azt gondolhatnánk, hogy minden rendben
van.
- Azt az esetet, amikor a gyermek testi-lelki károsodását azok a szülők,
nevelők okozzák, akik egyébként a gyermek szocializációjáért felelősek,
és akiknek az testi-lelki értelemben kiszolgáltatott, a pszichológia "abuzusnak"
nevezi. Egyik fordításban ez megrontást jelent.
- A gyermekbántalmazás azonban nemcsak a fizikai értelemben vett bántást,
hanem a gyermek durva lelki terrorizálása, emocionális gyötrése is. Ide
tartozik a hideg, szeretetlen, elutasító nevelői magatartás, és azok az
esetek is, amikor a szülő "elfelejt" gondoskodni gyermekéről
(nem törődik a ruházatával, rendszeresen magára hagyja a bezárt lakásban,
nem megy haza enni adni neki). Ezeknek a gyerekeknek a sebei belül vannak,
legtöbbször szavak útján keletkeznek, láthatatlanul pusztítják lelküket.
Higgyék el nekem, ezek a sebek ugyanolyan fájdalmasak, mint a test sebei
és nem gyógyulnak könnyebben.
- A szavaknak nagy hatalmuk van. Belegondolok, mit érzünk és élünk
meg felnőttként, ha egy számunkra fontos személy olyasmit mond, amit jogtalannak,
igazságtalannak, bántónak találunk.
- Főleg, ha ezt rendszeresen, netán naponta teszi. Egy fejlődésben lévő
gyermek, akinek személyisége, énképe, önértékelése alakulóban van, különösen
érzékenyen reagál az elhangzott szavakra. Ha a szülőktől, nevelőktől érkeznek
a meghatározó mondatok, akkor ezek alapján fogja meghatározni önmagát:
"ki is vagyok én ebben a világban, jól vagy rosszul kell-e éreznem
magam itt".
- Mik ezek a rossz értelemben vett meghatározó mondatok?
- A bántalmazó felnőtt a gyermeket rendszeresen megalázza, leszólja, értéktelennek,
butának nevezi. Kinyilvánítja, hogy kár volt megszületnie, és azzal fenyegeti,
hogy intézetbe adja. A trágár kifejezéseket használó, a gyermek számára
fontos tárgyakat szándékosan megrongáló, összetörő szülőket is ide soroljuk,
és azokat az eseteket is, amikor a gyermek jelenlétében bántalmazzák az
édesanyját. A legfontosabb személy ugyanis a gyermek életében az anya,
aki szeretetet és biztonságot nyújt, akitől függ, akinek létezése az ő
létezését is jelenti. Az anya bántalmazása számára ugyanazt jelenti, mintha
őt bántanák.
- Hogyan viselkednek ezek a kicsik?
- Passzívvá, visszahúzódóvá, örömtelenné válnak. Alacsony a gyerek önértékelése.
A folyamatos bizonytalanság, reménytelenség érzéséből eredően megjelenik
a depresszió. Mivel az ún. alapvető kapcsolati minta - szülőkkel, nevelővel
- sérült, patológiás, az emberi kapcsolatok létesítésében is zavarok keletkeznek.
- Mit tehetünk, ha tudomásunk van lelki bántalmazásáról?
Bizonyítani nehéz. Nem minden bántás bántalmazás. Ha alkalmanként a szülő
türelmetlensége miatt kiabál, eljár a keze az bántás. Bántalmazás, ha
rendszeresen ugyanazokat a bántásokat szenvedi el a gyermek, s ezt a szülő,
nevelő jogosnak érzi. A kicsi rossz magatartásával indokolja. Szerencsére
(?) a gyerekek előbb-utóbb megjelennek a pszichológiai rendeléseken, mert
magatartásukban, viselkedésükben probléma lép fel. Bizonyos esetekben
segítő családtag, pedagógus jelzi a problémát, kimenekítve a gyereket
a családi terrorból. Ennek hiányában a területileg illetékes gyermekjóléti
szolgálat, a rendőrség lehet a segítség. A legfontosabb a gyermek biztonságának
megteremtése.
Nagy Andrea
|
