Szabadúszó, vasárnapi festő címmel nyílt kiállítás Sinóros-Szabó György műveiből a Péter Pál Polgárház pincéjében. A tárlatot Sinóros-Szabó Botondné nyitotta meg, aki ismertette a művész pályáját a megjelentek előtt. - Mit jelent ez a cím : szabadúszó vasárnapi festő? - Többféle festő van. Van aki az élete minden percét a festészetnek szenteli, és eszerint osztja az idejét, és vannak a "vasárnapi" festők. Ilyen vagyok én is. A képzőművészeti főiskola elvégzése után nem vállaltam azt, hogy csak a festészetből éljek. Biztosítani akartam a megélhetésemet és csak másodállásban foglalkoztam a művészet ezen formájával. Az Állami Bábszínházban kezdtem el dolgozni, mint tervező, ahol 10 évig maradtam. Ezután hosszú időn keresztül a Külügyminisztérium művészeti tervezője, berendezője voltam. De a festészetre mindig szakítottam időt, mindig része volt az életemnek. - Ön Szentesről indult, de bejárta az egész világot. Hogyan tekint vissza ezekre az időkre? - A legelső meghatározó utam Olaszországba, Rómába vezetett. Azóta is nagyon szeretem ezt a várost, sok mindent adott nekem. Jártam a világ számos országában és rengeteg helyen végeztem lakberendezői munkát. A világ gyönyörű. Ha az ember nyitott szemmel jár mindenhol megtalálja a szépséget. Ha megpróbál a kötelezettségeken túllépni. Négy évig éltem az Egyesült Államokban, ahol a magyar nagykövetségen dolgoztam. Itt élmények százaival gazdagodtam. A hatalmas ország rengeteg természeti és technikai különlegességet rejt magában. - Mit jelent Önnek Szentes? - Szentes a kezdet. Itt születtem, itt voltam kisgyerek. Olyan csodálatos emberek irányították a művészet felé a figyelmemet, mint Koszta József, és Terney Béla. Neki köszönhetem azt is, hogy bejutottam a főiskolára. Számtalan tehetséges ember élt és dolgozott abban az időben Szentesen. Az egész városnak volt egy sodró művészeti és kulturális élete. A maga színeivel, a hangulatos kis utcáival, a Kurca-partjával örökre a szívemben marad és mindig Szenteshez tartozónak érzem magam. - A mostani tárlaton 34 képet állítottak ki. Ezek jó része tájkép, és ritkán látható rajta ember. Hol vannak a z emberek? - Az emberek ott vannak ezeken a képeken, de nem a maguk valójában. Az emberek alkották a házakat, az utcákat a kapukat, amelyek a képeken láthatók. Az én emberábrázolásom áttételes. Ritkán készítek portrékat. Engem inkább az érdekel, amit az ember alkotott. Hiszen az alkotás, a stílus maga az ember. K. A.

<<< Vissza