Képünkön: Méltó megemlékezés, méltó környezetben a Damjanich János Tagiskolában. Október 6-án ünnepi díszt öltött Szentes egyetlen, az Aradi Vértanúkra emlékező alkotása. Így kezdődik a szabadságharcát a túlerő ellenében elvesztő, elkeseredett, megalázott ország híres szállóigéje. Így folytatódik: "...mint vádlók élnek ők." És Magyarország a minap emlékezett a hősökre, akik a hazáért adták életüket. A tábornokokra, kik közül a többséget katonához méltatlan módon felakasztottak, mintha köztörvényes bűnözők lennének. A miniszterelnökre, akinek elítélése - ha ez egyáltalán lehetséges - még törvénytelenebb volt, mint aradi mártírtársaié. Mert a törvény és az igazság (a történelemben korántsem példátlan módon) nem a bírák, hanem az elítéltek mellett állt. Emlékeztek azok, akik nemcsak egy ünnepi szónoklat idején tudják felidézni a tábornokok neveit. Tehát a többség. Elhangoztak a neves szereplők tetteit felidéző előadások. Megelevenedtek az áldozatok utolsó percei, a legendás férfiak legendás búcsúszavai, a feleségektől, barátoktól búcsúzók utolsó sorai, üzenetei. Bizonyára említésre került Haynau vagy Ludwig Ernst, az aradi vérbíróság vezetője. Mert gyilkosok nélkül nincs áldozat. Remélem, nagyon remélem nem feledkeztünk meg a kisebbekről, netán névtelenekről sem. Akiket "csak" börtönre vagy kényszerű katonáskodásra ítéltek. Akiket nyilvános helyeken zaklattak rendőrök, besúgók. Akiknek otthonában házkutatást tartottak minden létező alkalommal. Biztosan tudja mindenki a 48-49 utáni korszak nem az egyetlen szomorú időszak a magyar históriában. Máskor is előfordult, hogy bújt az üldözött. A honfitársunk. Arad előtt és azóta is. Nem tudom, hogyan zajlottak az ünnepségek a nemzeti gyásznapon. Gondolom méltósággal. Mert most csak jelképesen temettünk, csak a szomorúság volt-lehetett őszinte. Az ilyen hangulatból viszont erőt lehet meríteni. Poszler György A hét évvel ezelőtt Návai Sándor, hódmezővásárhelyi szobrász tervei alapján létrejött emlékhely, amely a Damjanich Általános iskola udvarán található, éppen az idei, 155. évfordulóra megújult. Az emlékpark egy része díszburkolatot kapott, az alkotás fa-részeinek állagmegóvása megtörtént. (A költségeket az önkormányzat Város Szépítő Kuratóriuma biztosította.) A nemzeti zászlókkal fellobogózott parkban több mint 200-an, köztük önkormányzati képviselők és a helyi oktatási intézmények vezetői, diákok, pedagógusok, szülők tisztelegtek a hősök előtt. Az ünnepségen először Kárpáti Lajos házigazda az intézmény vezetője a korabeli szentesi történésekről szólt, kiemelve az akkori helyi események jelentőségét, az abban résztvevők dicsőségét, és a szabadságharc bukása utáni mártíromságát. A Deák Ferenc Általános iskola 8. osztályos tanulói ünnepi műsorukban felelevenítették a szabadságharcot, a tábornokok és ezredes munkásságát és mártírhalálukat. Szirbik Imre polgármester emlékező beszédében a hazáért érzett felelősséget, a kivégző osztag előtt állók bátorságát, méltóságát, a nemes célok megvalósításáért vállalt következetes, akár áldozatokat is megkövetelő tetteiket méltatta. Ezt követően a Damjanich Tagiskola legkisebbjei a saját maguk készítette nemzeti színű zászlókat helyezték el az emlékmű előtt, miközben meggyújtották a vértanúk emlékét idéző mécseseket. Az ünnepség végén a város vezetői, az önkormányzati képviselők egy csoportja és az iskola vezetői megkoszorúzták a Damjanich János portréját ábrázoló domborművet.

<<< Vissza