A közszférában hosszú ideje eredményesen tevékenykedő, s augusztus 20-a alkalmából kitüntetett dolgozók egyike Molnár Piroska szociális gondozó. Pályáját, mint házi gondozó kezdte 1976-ban Magyartésen. 1977-től Szentesen dolgozott, majd két évre visszakerült házi gondozónak. 2000 óta a Nagyörvény utcai Idősek Klubjában dolgozik. Pályaválasztása, mint mondja, nem volt véletlen. - Mindig is szerettem az idős embereket, közel állnak hozzám. Az volt a fő vágyam, hogy rajtuk segíthessek. - Meséljen a munkájáról. - Kilencen dolgozunk itt a vezetőséggel együtt. Nappali ellátásban ötvenöt, valamint tíz bentlakó idős emberrel foglalkozunk. Étkeztetésükkel, fürdetésükkel, három műszakban. - Jól gondolom, hogy munkájának először inkább a szépségei jutnak eszébe, s nem a nehézségei? - Így van. Nagyon szép hivatás ez, melyet csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. - S mi jelenti a gondokat? Sok türelemre van szükségük? - Nem nagyon vannak gondok. Sokrétű a bentlakók és a bejárók viselkedése, úgyhogy ez toleranciát kíván. - Előfordul, hogy egy nehéz nap után haza is viszi a munkáját? - Nem igazán. Megpróbálom mindig itt, a kapun belül hagyni. - A városi kitüntetést hogyan fogadta? - Nagyon jó érzés, hogy elismerték a munkámat. Szavakba sem tudom foglalni. - Szeptember 25-én az idősek világnapját ünneplik. - Igen, ünnepi ebéd lesz. Műsorral is készülünk az időseknek, de ez még meglepetés. D. J.

<<< Vissza