<<< Vissza

A legnépszerűbb főtisztviselő
25 éve született, 35 éve hunyt el dr. Csergő Károly (I.)

2004. szeptember 24.

 

Képünkön: Dr. Csergő Károly vármegyei aljegyző (1908)

"Rideg közélet...Lángszívű harcos!
Száz útvesztőn ment át életed;
De megmaradtál egyenes úton,
Minden szennytől lelked vértezett!
Fekete fürttel indultál hajdan,
Ezüstös fővel állsz most közibénk...
Jóságos arcod elpirul néha;
Hogyha azt mondjuk: Életed példa!
És a miénk vagy; egyedül miénk!"

Az idézett versrészlet a Szentesi Hírlap 1926. március 24-diki számában jelent meg, dr. Csergő Károly alispán közszolgálati működésének negyedszázados évfordulója alkalmából. A sorokból áradó pátosz érthetővé válik, ha tudjuk, hogy Csongrád megyében és Szentesen alig volt még egy főtisztviselő, akit korában olyan általános közmegbecsülés, tisztelet, szeretet és ragaszkodás övezett volna, mint Csergő Károlyt. Az idősebb generáció tagjai még ismerhették őt; a fiatalabbak azonban aligha hallottak róla, hisz halála után személye méltatlanul hamar feledésbe merült. Emlékének felidézésére születésének 125. és halálának 35. évfordulója adja az alkalmat, de küzdelmes életútjának bemutatása bizonyságul szolgálhat arra is, hogy a megrázkódtatásokkal és feszültségekkel terhelt történelmi időszakban is meg lehet őrizni az emberi tartást, tisztességet, becsületet.

Csergő Károly családja Csík vármegyéből települt át Csongrád vármegyébe. Ő már a korabeli megyeszékhelyen, Szegváron született 1879. szeptember 25-én. Édesapja gyergyóremetei Csergő Sándor vármegyei árvaszéki iktató volt; édesanyja Szőrffy Julianna, egy hódmezővásárhelyi ácsmester leánya.. Négy gyermekük közül a két legfiatalabb - Lajos és Károly - ikrekként jöttek a világra. A család vélhetően 1883/84-ben - a megyeszékhellyel együtt - áttelepült Szentesre.

Károly az elemi iskoláit és a gimnáziumot Szentesen végezte; jó eredménnyel érettségizett 1897-ben. A budapesti tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Édesapja 1898-ban meghalt; ettől kezdve munkát vállalva, önerőből tanult tovább, s gondoskodott a család eltartásáról. Szigorlati vizsgáit a kolozsvári tudományegyetemen tette le 1901 nyarán; az ügyvédi gyakorlatot Soós Pál vármegyei főügyész irodájában teljesítette. 1903-ban Kolozsváron jogtudorrá avatták.

Negyedéves joghallgatóként, 1901. január 1-jén lépett Csongrád vármegye szolgálatába, mint helyettes közigazgatási gyakornok. Még ugyanebben az évben véglegesítették gyakornoki állásában; legfőbb feladata a vármegye ingó és ingatlan vagyonának kezelése volt. Doktorrá avatását követően tiszteletbeli aljegyzővé nevezték ki, majd az 1907. évi általános tisztújítás alkalmával első aljegyzővé választották. Tovább emelkedve a hivatali ranglétrán, 1910-től tiszteletbeli főjegyző, 1912-től pedig kinevezett II-od főjegyző.

1905-től ő irányította azt a nagyszabású mezőgazdasági munkásház építési akciót, amelynek eredményeként az első világháború kitöréséig kb. 2000 munkáscsalád jutott saját otthonhoz Csongrád megyében. A Szentesen és Csongrádon megkezdett munkásház-építkezések mintául szolgáltak az országban több helyen megindult hasonló akciók lebonyolításánál, és alapját képezték a munkásházak állami támogatásáról szóló XLVI:1907. évi törvénycikk megalkotásának. (Az érintett időszakban Szentesen 357 munkásház épült.)

Az első világháború idején a háborús közigazgatás legnehezebb feladatkörét látta el: ő szervezte meg és vezette a vármegyei közélelmezési ügyosztályt. Hivatali felettese leírása szerint Csergő Károly "...éjjelt nappallá téve dolgozott az itthon maradt lakosság élelmezésének, valamint a katonaság részére szükséges szolgáltatásoknak a biztosítása érdekében, mely tekintetekben az ezerféle rendelet, és egyre jobban fokozódó szükség közepette is mindenkor megtalálta a leghelyesebb utat". Utóbb a népruházati bizottság vezetését is ő látta el. Érdemeiért 1916-ban a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntették ki.

A háborús összeomlást követő zavaros időszakban Csergő mindvégig a helyén maradt. Dr. Nagy Sándor alispán nyugdíjazása után (1919. febr. 1.) az ő nyakába szakadt az alispáni teendők ellátása, vagyis a vármegyei közigazgatás irányítása. A Szentesen átvonuló vörös különítményesek, majd pedig a román megszállók elfogási parancsot adtak ki ellenne, mivel a többszöri felszólítás és fenyegetés dacára sem adta ki a vármegye pénzkészleteit. A románok fenekedését azzal is magára vonta, hogy több ízben visszairányította a már úton lévő, rekvirált zsákmánnyal megrakott vagonokat. Bátor magatartásával sikerült megakadályoznia a város teljes kifosztását.

Labádi Lajos


<<< Vissza