Képünkön: Előtérben Gulyásné Kiss Bernadett néprajzkutató és Szabó János József múzeumigazgató a megnyitón. (Fotó: Vidovics Ferenc) Szeptember 8-án, szerdán 18 órakor a Koszta József Múzeum ligeti épületében rendezték meg a "Csodáknak Csodája", Fogadalmi képek Máriaradnáról című kiállítás megnyitóját. Szabó János József múzeumigazgató bevezető beszédében elmondta, hogy nagyon örült, amikor kollégája, Mód László felvetette, hogy adjanak helyet a kiállításnak, a máriaradnai kegyhelynek ugyanis vannak szentesi vonatkozásai. Először László Zoltán színművész egy népi ihletésű irodalmi művet adott elő, majd a tárlatot megnyitó Gulyásné Kiss Bernadett néprajzkutató felolvasott egy imádságot. Elmondta, hogy több száz felirat és ima található a kiállított képeken, amelyek a máriaradnai ferences kolostor falán láthatók a mai napig. Megtudtuk a képek eredetének történetét is. 1996 nyarán a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének egy 14-15 fős csoportja (köztük ő is) Barna Gábor néprajzkutató vezetésével elindult Máriaradnára, mely Aradtól 20-25 kilométerre, a Maros partján helyezkedik el. Céljuk az volt, hogy a fogadalmi képeket leltárba vegyék. A kutatás első két éve azzal telt, hogy lefényképezték a képeket. Máriaradna egyrészt azért fontos az alföldi népek, többi között a szentesiek életében, mert a magyar nyelvterület fontos zarándokhelye volt a vár. De nemcsak magyarok zarándokoltak ide, hanem horvátok, németek, svábok, románok is. Másrészt azért fontos, mert közel van, és a parasztember is el tudott jutni oda szekérrel, két-három nap alatt. A búcsújáróhelyek nagy része úgy alakult ki, hogy valamilyen csoda kapcsolódott az adott helyhez, így Máriaradnához is. A 17. század végén történt meg az első csoda, amire felfigyeltek az emberek. A törökök megtámadták Radnát és felégették a templomot. Az emberek később a Szűzanya segítségét látták abban, hogy az egész templom leégett, a szentkép viszont megmaradt. Később további csodák történtek. A 18. század elején Aradon pestisjárvány pusztított, és egy asszony olyan álmot látott, hogy ha körmenettel zarándokolnak el Máriaradnára, akkor megszűnik a járvány. Így is történt. A fogadalmi képekről hallhattunk tájékoztatót ezután. Körülbelül kétezer képet gyűjtöttek össze. A leltározás után elhatározták, hogy utána néznek az emberi történeteknek, vagyis annak, hogy ki miért adományozta a Szűzanyának a képeit. Emiatt egyedülálló ez a kutatás Európában. Nyugat-Európában is több olyan búcsújáróhely van, ahol fogadalmi képek láthatók, de csak az ő kis csapatuk nézett utána a családok, a tragédiák történetének. Azért nevezik fogadalmi képeknek ezeket, mert az emberek fogadalmuk, köszönetük jeléül, hálából vitték a Szűzanyának. A kutatás harmadik évétől kezdve 4-5 fős csapatokban utánajártak, kik is a képeket adományozó emberek. Elmentek a falvakba, bejárták Arad és Temes megyét. Több mint száz családot megtaláltak. Az egyik család egy Olga nevű hölgyért imádkozott, az ő gyermekeivel és unokáival beszéltek. Elmondták, hogy Olga német származású volt, és munkatáborba vitték 18 évesen. Ekkor adott a család a Szűzanyának egy képet, hogy segítse meg Olgát, és térjen haza épségben. Néhány év múlva haza is jutott. Ezen kívül még számos történetet hallottak a különböző falvakban, hogy ki, miért imádkozott és ajándékozott képet Máriaradnára. A fogadalmi képeknek tehát nem az esztétikai szépsége a lényeg, hanem az, hogy mindegyiknek külön története van, egy-egy család tragédiája rejlik mögöttük. Majzik Andrea

<<< Vissza