"Irtóhadjárat", szalagcím sürgeti a parlagfű irtásának
a szükségességét. Naponta olvasható az újságokban, hallható a rádióban,
tévében, hogy elemi érdek fűződik a parlagfű irtásához. Restelkedve,
de bevallom, hogy én még soha nem láttam azt, hogy valaki irtotta
volna. Én sem húztam ki egyetlen szálat sem, mert mi felénk nincs.
Írják, mondják, javasolják, parancsolják, hogy irtsuk, de hol vannak
azok, akik teszik is?
Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten nagy társaságban szép,
tiszta magyar nyelven mondja egy román férfi: "Tessék megnézni
engem, én román vagyok. Soha nem volt bajom a magyarokkal, sem azoknak
velem. Megférünk mi itt egymás mellett, miért is ne férnénk meg?"
Ismeretlen munkavállalónak ne fizess előre, mert félő, hogy az
életben soha többé nem látod sem a vállalót, sem a pénzedet.
Két rossz között a kisebbik is rossz.
Egyre gyakrabban hangzik el a sajtóban az a megállapítás, hogy
az idős emberek magas aránya összeomlással fenyegeti a magyar társadalmat.
Jómagam jócskán a 80 felett járván, belesápadok. Szégyelljem, hogy
még élek és egyike vagyok azoknak, akik puszta létükkel romba döntik
a magyar társadalmat? Megmondaná valaki, hogy mit tegyek? Egész
életemben a társadalom érdekében fáradoztam, most is segítenék,
de hogyan?
Dr. Imre Ernő
|