<<< Vissza

Írország nincs messze... (3.)

2004. augusztus 27.

 
Képünkön: Sir William Penn vára. Ő alapította Pensylvániát Amerikában.

Bizony előfordulnak olyan helyzetek, amikor a más kultúra, más szokás feltűnő. Például a sorban állás. Az írek egyszerűen szeretnek sorban állni. Egyszer előfordult, hogy majdnem két órát vártunk egy buszra, és az írek türelmesen, esetleg egy-egy élces humort elejtve várták míg végre befutott a járat. Aki viszont a sor elejére áll, arra gyilkos szemeket vetnek! Ilyenkor érvényesül az írek egyik jellemző humoros szólása, miszerint "Bocsáss meg a Te ellenségeidnek, de jól jegyezd meg őket!" És ezt az írek többnyire be is tartják. Jó példa erre James Joyce, akit köztudottan nem kedveltek kortársai. Olyannyira, hogy emigrációba kényszerült. Így aztán nem véletlen, hogy az Ulyssesben explicite ott van az ír társadalom kemény kritikája, cserébe a méltatlan bánásmódért. Amikor Dora Barnacle Joycetól kérték az írek férje kéziratait, nem adta oda őket. Jelenleg ezek a kéziratok a British Múzeumban láthatók. Hiába, az írek nem felejtenek. De nemcsak a rosszat, a jót is megjegyzik és számon tartják. Így például, nagyon büszkék azokra az írekre, akik híressé tették őket.

Sok olyan névvel találkoztam, amelyek hallatán nem az írek jutottak eszembe ez ideig, most azonban tudom, hogy ők is írek voltak. Vajon gondoltunk-e valaha is arra, hogy Írország eddig négy Nobel-díjast adott a világirodalomnak: W. B. Yeats (1923-ban), G. B. Shaw (1925-ben), S. Beckett (1969-ben) és Seamus Heaney (1995-ben) kaptak Nobel-díjat. Vagy például tudtuk-e, hogy Amerikának eddig 10 ír származású elnöke volt, beleértve John F. Kennedyt, akinek a képe nem egy ír pubban ott lóg szépen bekeretezve a falon. Bing Crosby, aki a White Christmas című minden idők legnépszerűbb karácsonyi dalával hozott hírnevet az íreknek. Holand, a tengeralattjáró feltalálója, szintén ír volt, csakúgy, mint Charlie Chaplin, akinek kedvenc tengerparti nyaralóhelyén, Waterville-ben megilletődve néztük életnagyságú, és nagyon is életszerű szobrát. Chaplin mozdulataiban és mimikájában könnyen felfedezhetjük az ír humort, melynek jellemző formája a szatíra, a finoman szurkálódó kritika, a mások nevetségessé tétele. Ez volt az eszköze egy másik híres írnek az irodalomból, akit Jonathan Swiftnek hívtak, és aki a Gulliver utazásaiban görbe tükröt állított a társadalom elé. Az élcelődő viccelődés barátok között, vagy élesen az ellenségekkel szemben ma is jellemző az írekre. De jellemző rájuk a kitartó kemény munka, a szívósság és a föld szeretete, amely mindig lehetővé tette számukra, hogy túléljék a nehéz és kegyetlen időszakokat. Ennek megfelelően tipikus ír karakter Gerald O'Hara és Scarlet O'Hara, az Elfújta a szél című világhírű regényben.

Sajátosan szép ír szokás, hogy ha csak sietve is, de mindig keresztet vetnek, ha egy templom mellett visz el az útjuk, még akkor is, ha busszal mennek. Szokás az emberekkel kedvesen beszélgetni, még akkor is, ha esetleg egy idegenről van szó, aki az utcán egyszerűen útbaigazítást kér. Míg nálunk egy tipikus párbeszéd így zajlik: "Elnézést. Meg tudná mondani, hogy a múzeum merre van? - Igen. Forduljon az első utcán balra. - Köszönöm. - Szívesen."

Írországban ugyanez a párbeszéd sokkal hosszabb: "Elnézést. Meg tudná mondani, hogy merre van a múzeum? - Ó hogyne, természetesen. Forduljon az első utcán balra. Ott rögtön megtalálja. Nem lehet eltéveszteni. Egy hatalmas szürke kőépület. Egyébként honnan jött? - Magyarországról. - Igen? Biztosan szép ország. Nagyon más, mint Írország? - ..." Őszintén érdeklődők voltak. Ha valaki nem így viselkedik velük, az vagy idegen, vagy nagyon sértő számukra.

Hogy ki az ír és ki az idegen, az a nevekből elég egyértelműen kideríthető. A Mac és Mc előtag a nevek előtt gael nyelven azt jelenti, hogy valakinek a fia. Mivel a skót és az ír egyaránt a gael nyelvből ered, egyaránt lehet az illető ír vagy skót. Pl. McMillan. Az O' előtag az ír nyelvben azt jelenti, hogy valakinek a leszármazottja az illető. Pl. O'Sullivan. A Fitz előtag a francia "fils"-ből ered (tehát normann-ír eredetű), ami azt jelenti, hogy valakinek a fia. Pl. Fitzpatric. Persze az írek már ránézésre meg tudják állapítani, hogy ki az idegen, és melyik ír honnan származik. Az idegenek nemcsak arról ismerhetők fel, hogy nyáron állandóan vastag pulóverben és esernyővel közlekednek, hanem onnan is, hogy ők azok, akik a zebrán a piros lámpánál kivárják a zöldet (legalábbis eleinte, amíg nem "íresednek"). Maguk az írek pedig be tudják magukat azonosítani külső jegyek alapján, hogy ki származhat valószínűleg az északról jött hódítóktól, a vikingektől, és kik a délről jött hódítóktól a franciáktól. Ha szőkés- vöröses, fehérbőrű, esetleg szeplős, akkor viking, ha középmagas, barna szemű, barna hajú, akkor a normann francia hódítók leszármazottja. Egyik este Jo is megemlítette, hogy neki, mivel barna, normann franciák voltak az ősei.

Pappné Haron Ildikó


<<< Vissza