<<< Vissza |
Írország nincs messze... (3.) |
2004. augusztus 27. |
Képünkön:
Sir William Penn vára. Ő alapította Pensylvániát Amerikában. Bizony előfordulnak olyan helyzetek, amikor a más kultúra, más szokás feltűnő. Például a sorban állás. Az írek egyszerűen szeretnek sorban állni. Egyszer előfordult, hogy majdnem két órát vártunk egy buszra, és az írek türelmesen, esetleg egy-egy élces humort elejtve várták míg végre befutott a járat. Aki viszont a sor elejére áll, arra gyilkos szemeket vetnek! Ilyenkor érvényesül az írek egyik jellemző humoros szólása, miszerint "Bocsáss meg a Te ellenségeidnek, de jól jegyezd meg őket!" És ezt az írek többnyire be is tartják. Jó példa erre James Joyce, akit köztudottan nem kedveltek kortársai. Olyannyira, hogy emigrációba kényszerült. Így aztán nem véletlen, hogy az Ulyssesben explicite ott van az ír társadalom kemény kritikája, cserébe a méltatlan bánásmódért. Amikor Dora Barnacle Joycetól kérték az írek férje kéziratait, nem adta oda őket. Jelenleg ezek a kéziratok a British Múzeumban láthatók. Hiába, az írek nem felejtenek. De nemcsak a rosszat, a jót is megjegyzik és számon tartják. Így például, nagyon büszkék azokra az írekre, akik híressé tették őket. Sok olyan névvel találkoztam, amelyek hallatán nem az írek jutottak eszembe ez ideig, most azonban tudom, hogy ők is írek voltak. Vajon gondoltunk-e valaha is arra, hogy Írország eddig négy Nobel-díjast adott a világirodalomnak: W. B. Yeats (1923-ban), G. B. Shaw (1925-ben), S. Beckett (1969-ben) és Seamus Heaney (1995-ben) kaptak Nobel-díjat. Vagy például tudtuk-e, hogy Amerikának eddig 10 ír származású elnöke volt, beleértve John F. Kennedyt, akinek a képe nem egy ír pubban ott lóg szépen bekeretezve a falon. Bing Crosby, aki a White Christmas című minden idők legnépszerűbb karácsonyi dalával hozott hírnevet az íreknek. Holand, a tengeralattjáró feltalálója, szintén ír volt, csakúgy, mint Charlie Chaplin, akinek kedvenc tengerparti nyaralóhelyén, Waterville-ben megilletődve néztük életnagyságú, és nagyon is életszerű szobrát. Chaplin mozdulataiban és mimikájában könnyen felfedezhetjük az ír humort, melynek jellemző formája a szatíra, a finoman szurkálódó kritika, a mások nevetségessé tétele. Ez volt az eszköze egy másik híres írnek az irodalomból, akit Jonathan Swiftnek hívtak, és aki a Gulliver utazásaiban görbe tükröt állított a társadalom elé. Az élcelődő viccelődés barátok között, vagy élesen az ellenségekkel szemben ma is jellemző az írekre. De jellemző rájuk a kitartó kemény munka, a szívósság és a föld szeretete, amely mindig lehetővé tette számukra, hogy túléljék a nehéz és kegyetlen időszakokat. Ennek megfelelően tipikus ír karakter Gerald O'Hara és Scarlet O'Hara, az Elfújta a szél című világhírű regényben. Sajátosan szép ír szokás, hogy ha csak sietve is, de mindig keresztet
vetnek, ha egy templom mellett visz el az útjuk, még akkor is, ha busszal
mennek. Szokás az emberekkel kedvesen beszélgetni, még akkor is, ha esetleg
egy idegenről van szó, aki az utcán egyszerűen útbaigazítást kér. Míg
nálunk egy tipikus párbeszéd így zajlik: "Elnézést. Meg tudná mondani,
hogy a múzeum merre van? - Igen. Forduljon az első utcán balra. - Köszönöm.
- Szívesen." |