Veres János szerint a pedagógus pálya nagyon nehéz, és a bérek miatt sok lemondásra kényszerül az, aki ezt a hivatást választja. Ő mégis majdnem negyven éven keresztül hű maradt munkájához. Ötvenegy évvel ezelőtt szerezte meg a Szegedi Állami Pedagógiai Főiskolán matematika-kémia szakos általános iskolai tanári oklevelét. A 603. Ipari Szakmunkásképző Intézet volt igazgatója is egyike azoknak, akik pedagógusnapon arany díszoklevelet kaptak. Már gimnazista koromban is szerettem gyerekekkel foglalkozni. Mindig összegyűjtöttem a körülöttem lévőket és tanítósdit játszottunk. A tanítóképzőbe akartam menni, de abban az időben búzát kellett volna adni ahhoz, hogy felvegyenek, viszont nekünk nem volt földünk. Így maradtam a nyolcosztályos gimnáziumban, és onnan kerültem a főiskolára. Mérnöki pályára is mehettem volna. Matematika-kémia szakon végeztem a Szegedi Állami Pedagógiai Főiskolán 1953-ban. Egy évvel előtte már kihelyeztek bennünket gyakorlatra. Bevezették a honvédelmi képzést is, szigorlatoztunk harcászatból, lövészetből, és két évben nyári gyakorlaton voltunk. Emiatt nem szeptemberben, hanem november elsején tudtam elfoglalni a helyem a Kondorosi Általános Iskolában, ahová kerültem. Megnősültem, a feleségemmel szolgálati lakásban laktunk. Jól éreztem itt magam, de elég nehéz volt a helyzetünk, mert a nejem nem tudott elhelyezkedni. Két-három helyen is dolgoztam. A művelődési ház igazgatója és téesz-tag is voltam. Kellett a pénz nehéz évek voltak. 1957-ben matematika, kémia és fizika szakfelügyelő lettem a szarvasi és az orosházi járásban. Akkoriban borzasztó volt a közlekedés, volt úgy, hogy a hátamon kellett kivinnem a sárból a motort.1959-ben azt mondtam: ezt nem csinálom tovább. - Ekkor kerültek Csabacsűdre. - Igen. Az volt a kérésem, hogy a feleségemnek is legyen munkahelye, így elvállaltam a Csabacsűdi Általános Iskola igazgatói posztját. A párom Szarvason a városi tanács konyhájának vezetője lett. Amikor édesapám meghalt, elhatároztuk, hogy hazajövünk. Az is közrejátszott, hogy nem szerettem volna, ha a gyermekeim állandóan ingáznak Csabacsűd és Szarvas között. Vettünk Szentesen egy portát, majd a Munkaügyi Minisztériumtól kaptunk pedagóguskölcsönt, és abból építettük fel a házunkat. Sajnos, nagyon nehéz a pedagógusi pálya. Amit szerettem (a tanítást), arra volt a legkevesebb időm az igazgatói beosztás miatt. - Hogyan lett a 603. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója? - 1967-ben az Általános Iskolai Diákotthon igazgatóhelyettese lettem. Innen kerültem át a 603. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe. Rácz Lajos bácsi - aki még engem általános iskolában tanított - volt akkoriban az iskola megbízott igazgatója. Az ő ajánlására kerültem oda. 1968 szeptemberétől lettem igazgató. Akkor még három iskolában voltunk elhelyezve, különböző helyiségeket biztosítottak számunkra. 1969-ben behívtak tartalékos tiszti szolgálatra. 1970-ben készült el az iskola, és 1971. január elsejétől lett önálló. Ekkor kaptuk meg a jogot a vizsgáztatásra. Tizenhét szakma közül lehetett nálunk választani. Volt olyan, akit felvettünk, nálunk tanulta a közismereti tárgyakat, a szakelméleti pedig más városban. Ilyen volt a fogtechnikus, a kozmetikus. A fő szakmáknál vállalatok és magánkisiparosok biztosították a gyakorlati képzés helyeit. - Milyen emlékei vannak a gyerekekről? - Nagyon szerettem a szakmunkás tanulókkal foglalkozni. Nem volt könnyű, de nagyon szép eredményeket értünk el országos versenyeken a kőművesekkel, a dízelmozdony-szerelőkkel, a szabó lányokkal. Ha az első tíz helyezett között voltak, az már nagyon jó helyezés. Modellezéssel is foglalkoztunk. Tavasztól őszig versenyekre jártunk, télen pedig elkészítettük a modelleket. Az iskolában igyekeztem rendet tartani, ezért 1989-ben nem választottak meg igazgatónak, így nyugdíjba mentem. Huszonkét évig voltam a szakmunkásképzőnél. 1974-től felnőttképzéssel is foglalkoztunk. Ez máig működik. A szakközépiskolai képzést azért nem vezettem be, mert úgy láttam, hogy nincsenek meg a feltételek. Tanműhely kellett volna hozzá, melynek felépítéséhez hozzákezdtem ugyan, de mire felépült, addigra engem nyugdíjba tettek. Úgy vélem, a fiatalok sorsa ma sem könnyű. Az élet nagyon sokrétű és sok problémát meg kell oldani. Majzik Andrea

<<< Vissza