<<< Vissza

Együtt a csapat

2004. augusztus 19.

 
Képünkön: A kép Athénban készült: immár együtt a kerékpáros csapat.

Cseuz László ezekben a napokban Athénban tartózkodik, ahol a 4. olimpiáján vesz részt. Jelenleg az olimpiai faluban van, ahol találkozott Valkai Zsolttal és csapatával. Csodálatos dolog, hogy a szentesi olimpikonok találkoztak és az is nagyszerű, hogy Görögországban is segítik egymást.

Cseuz László elmondása szerint Valkai Zsolték átnézték a tanár úr kerékpárját és a szükséges javításokat elvégezték rajta. Cseuz László kérésére közzétesszük, hogy ezúton is köszöni a Szent Jupát csapatának segítségét.

Amíg Cseuz Athénban van a családja izgalommal követi a róla szóló híreket.
Elsőként az édesanyját kérdeztük, hogy mit érzett akkor, amikor megtudta, hogy a fia kiért Athénba.

- Nagyon örültem neki és büszkeséget éreztem. Az az igzság, hogy egy picit izgulok, de ez úgy gondolom, hogy természetes.

- Mennyit tud Laciról?

- Napi kapcsolatban vagyunk, ezért tudom, mi történik vele.

- Meglepte, hogy a fia a negyedik olimpiájára is elindult?

- Nem lepett meg, éreztem, hogy elszánja magát.

- Melyik olimpia alkalmával izgult a leginkább?

- 1996-ban amikor az Atlantai Játékok zajlottak. Akkor elég aggasztó hírek érkeztek hozzánk, de nem történt baj.

- Tetszik-e arra emlékezni, hogy mikor tanult meg kerékpározni a fia?

- A II. világháború után Szentesre költöztünk és itt éltünk 15 évig. A Vásárhelyi út 11. szám alatt laktunk, amit akkor Lenin útnak neveztek. Itt már biciklizett Laci, de azt hiszem, hogy a ligetben tanulta meg a kerékpározást.

- Mivel várja haza? Mi a tanár úr kedvenc étele?

- Az az igazság, hogy ő minden ételt szívesen fogyaszt és egyelőre még nem kért semmit, úgyhogy a rendelés még ezután jön. Mindazonáltal a paprikás csirkét nokedlivel nagyon szereti és lehet, hogy ez lesz a menü.

- Befejezésként a médián keresztül mit üzen neki?

- Szeretettel várom haza!

Cseuz László testvérét, Szűcs Dezsőné, Klárikát telefonon keresztül értük el. Ő Hódmezővásárhelyen él.

- Milyen érzés önnek, hogy a testvére megérkezett Athénba?

- Természetesen izgultunk érte és nagyon örültünk a hírnek, hogy megérkezett. Megnyugodni igazán csak akkor fogunk, ha megérkezik Szentesre.

- Mit gondolt akkor, amikor megtudta, hogy Laci elindul?

- Tudtam, ha ezt eldöntötte, akkor biztosan menni fog és erről senki sem tudja lebeszélni.

- Gyermekként is ilyen kitartó volt?

- Igen. Akkor is nagyon szeretett sportolni. Emlékszem, hogy sokat súlyzózott, hogy erősödjön.

- Úgy tudjuk, hogy elutaznak. A hazaérkezés napjára visszaérnek-e?

- Természetesen, szeptember 12-én vasárnap délután mi is ott leszünk a Kossuth téren, ahová Laci meg fog érkezni.

Cseuz László Kanadában élő lányát, Cintiát is megkérdeztük:

- Milyen érzéseid vannak a távoli Kanadában, mikor apukád megérkezett a negyedik olimpiájára?

- Őszintén szólva kicsit sem aggódtam érte, gondoltam, hogy ezt már a "kisujjából kirázza". Rengeteget készült, szerintem túl sokat is, de ezért sikerült neki ilyen jól. Eddig. Gondolom visszafelé sem lesz problémája. Büszke vagyok rá, hogy ezt is megcsinálta. Annak is örülök, hogy több időt is tölthet szurkolással, nemcsak utólag olvashat minden eredményt az újságból.

- Szeretnél ott lenni te is?

- Szívesen nyaralnék Görögországban.

- Mit üzensz a szentesieknek Kanadából?

- Puszilom a barátaimat.

B. I.


<<< Vissza