<<< Vissza

Nagyajtósi István emléktáblájánál
Nemzedékek igényes nevelője, a francia Akadémiai pálma lovagja

2004. augusztus 13.

 
Lapunkban is hírt adtunk arról, hogy június 20-án a Horváth Mihály Gimnáziumban az intézmény egykori tanára, Nagyajtósi István emléktáblájának avatására kerül sor. Az 1949-ben érettségizett osztálya örökítette meg hajdani osztályfőnöke emlékét. Az alábbiakban közöljük dr. Fenyvesi István egyetemi docens (a szerző által rövidített) avatóbeszédét.

Lapunkban is hírt adtunk arról, hogy június 20-án a Horváth Mihály Gimnáziumban az intézmény egykori tanára, Nagyajtósi István emléktáblájának avatására kerül sor. Az 1949-ben érettségizett osztálya örökítette meg hajdani osztályfőnöke emlékét. Az alábbiakban közöljük dr. Fenyvesi István egyetemi docens (a szerző által rövidített) avatóbeszédét.

Nagybecskereken, a soknyelvű Torontál székvárosában szerb hajóskapitány és magyar édesanya gyermekeként született 1908. augusztus 1-jén. A budapesti Werbőczi gimnáziumot már félárvaként, de kitűnő bizonyítvánnyal végzi el. Magyar-francia szakot végez a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

Az 1931-ben elnyert oklevéllel azonban még két évig házal: a nagy gazdasági válság okozta munkanélküliségben csak egyetlen egyszer hívják, Szentesre. 1933. szeptember 28-án száll le a pesti vonatról és egy életre ittmarad.

Óraadó helyettes tanárként a magyar mellett vállalja a német, a természettan és a földrajz tanítását (franciából eleinte csak társalgási órák jutnak neki), sőt még az éneket is. Négy "inasév" elteltével már nem "óraadó", de még mindig "helyettes" tanár. Csak 1938 őszén nevezik ki rendes tanárnak. Az első évektől kezdve részt vállal a helyi értelmiségre váró ismeretterjesztési, népművelési lehetőségekből is. (A későbbi, 1988-as Szentesi ki kicsoda? csak TIT-előadásaiból százat jegyez a városban és környékén.)

1947-től már megyei magyar-szakfelügyelő. 1955-ben ő lesz a gimnáziumban elsőnek az Oktatásügy kiváló dolgozója.
1956 után a francia nyelvek tanításában leli meg az alkotó munka igazi lehetőségét.. Ő honosítja meg az iskolában a magnót. A hatvanas években beindul a speciális francia csoport, anyanyelvi lektor kezd itt dolgozni, gimnáziumi csapat szerepel a rádió pályázatán, stb. Két párizsi tanulmányútja során a világon akkor legmodernebb audio-vizuális módszertant veheti birtokába.


Az ő szellemi vezérletével lesz a gimnázium a hazai francia-oktatás egyik bázisa. Az országos francia tanárképzésben ma is ott vannak a volt tanítványai, a szentesi indíttatású professzorok és docensek. Mindez, valamint sok kiadást megért tankönyvei okán érdemli ki a Szentes város fejlesztéséért (1969) kitüntetést, míg az országos elismerés a miniszter Kiváló Munkáért (1978) érmét hozza el neki.

Életműve igazi megkoronázásaként 1980-ban a francia kormány adományozta Akadémiai pálma lovagja lesz.

Szaktudományi, irodalomtörténeti dolgozatai alapján tagjai sorába fogadja a Magyar Irodalomtörténeti Társaság.

1989. november 28-án Szentes a nagy nevelő elődök méltó folytatójától, az európai kitekintésű filosztól, a homo moralistól búcsúzott.

A halála után a Város kiadta Hess, öregúr! c. kötetében jó félszáz költemény a jó barát-kollégáék gondozásában válik közkinccsé.

Most, hogy az 1949-ben érettségizett osztályok nevében felavatjuk az emléktábláját, lélekben felidézzük kisfiús arcát, szelíd mosolyát, csöndes hangját. Nyolc éven át volt az ő kezében szellemi fejlődésünk. Mindegyikünkhöz meglelte azt az egyéni kulcsot, amely a zárkózott sihederlélek ellenállását is fölpattintotta. Aktívan irányította kinél kamaszul mohó, kinél restebb olvasásunkat. A továbbtanulásunkat előkészítve átsegített bennünket a pályaválasztás ezernyi buktatóján.

Nagyajtósi István, a tanár és az ember legyen örök példa itt, az előcsarnokban a táblája előtt az órákra igyekvő szentesi gimnazisták számára.

Dr. Fenyvesi István


<<< Vissza